Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)
Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből
10 SOÓS LAJOShosszabb vagy rövidebb s midőn a nyálmirigyek a gaiatideggyűiű mögött fekszenek, ez alatt haladnak át. A gyomor többnyire egyszerű, kisebb-nagyobb tágulata a bélcsatornának, mely vagy egységes, vagy pedig, mint pl. a Basommotophorák nagyobb részének esetében, több részre különül el. Erről az illető helyen külön megemlékszem. A gyomorba vagy a gyomor után következő középbél kezdőrészébe egy vagy több vezetékkel egy nagy mirigy nyílik, a közönségesen májnak, vagy helyesebben indifferens névvel középbélmirigynek nevezett szerv. A gyomor után következő középbél egyenletes átmérőjű cső, melynek hosszúsága nagyon különböző. Legrövidebb, mint más állatok esetében is, a húsevőké, hosszabb a növényevőké s leghosszabb az ú. n. homokevőké, vagyis azoké, melyek szerves törmelékből, Diatomeákból stb. élnek s a táplálékkal ballasztként nagymennyiségű homokot is vesznek fel. Ha rövid a bélcsatorna, akkor egyszerűen U-alakúan hajlott cső, ha azonban hosszabb, több, állandó és esetenként nagyon jellemző kanyarulatot ír le. A gyomor és a középbél rendesen be van ágyazva a középbélmirigy anyagába. A középbél folytatása a végbél; ennek lefutásáról már a köpenyszervek kapcsán szóltam s legföljebb még azt jegyezhetem meg róla, hogy egyszer vastagabb, máskor ellenben vékonyabb a középbélnél. Hossza a köpeny üreg mélységétől függ. 3. Ivarkészülék. A Pulmonáták rendszertani anatómiájában egészen különleges hely illeti meg az ivarkészüléket, mert ez a rendkívül bonyolult szerv tapasztalat szerint fajonként változik, azért a radula mellett ennek van legnagyobb szerepe a fajok határának megvonásában. Vizsgálataim czéljának megfelelően én is erre vetettem a fősúlyt s az alább tárgyalt fajok között mindössze egy van, a melynek ivarkészülékéről nem szólok s ezét is csak azért mellőzöm, mert kellőképen ismeretes. Kétszeresen fontos tehát, hogy e szervrendszer morphologiai viszonyait ismerjük s ép oly fontos, hogy a megértés lehetősége és a jellemzés lehető rövidsége kedvéért pontos terminológia álljon rendelkezésünkre. A pontos terminológia egyes esetekben, sajnos, nem egyéb ugyan jámbor óhajnál a készülék egyes elemeinek tökéletlen differentiálódása miatt s azért ez esetekben mégis csak a körülíráshoz kell folyamodnunk, azonban iparkodtam, hogy az utóbbi esetet lehetőleg elkerüljem. Az ivarkészülék morphologiájának és terminológiájának megismertetésében kiinduló pontnak, mint ismertebbeket, a Stylommatophorákat, ezek közül is a legmagasabb fejlettségű Helicidákat vehetjük, mert ezeknek az ivarkészüléke a legbonyolultabb, a legtöbb alkotóelemből áll, melyeket megismerve, az egyszerűbb összetételű ivarkészülék ismerete önmagától megadódik.
