Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1909)
Bolkay, I.: A magyarországi békák lárvái
72 bolkay istván azonban a farkatlan ketéltűek, vagyis a békák (Anura) csoportjának lárváiról csak nagyon elvétve találkozunk egy-egy közleménynyel a hazai irodalomban. Mindössze is két ilyen adatunk van eddig; az egyiket dr. MÉHELY LAjos-nak köszönhetjük, a ki 1904-ben a gyepi béka (liana fusca, BÖSEL ) lárváját írta és rajzolta le (X., p. 248—249.), a másik tőlem ered s az ásó béka ( Pel abates fuscus, LAUB .) és az erdei béka (.Rana agilis, THOMAS ) lárvájára vonatkozik (I.. p. 164—172.). Olyan egységesen összefoglaló munkánk, mint MÉHKLY-nek Urodelái, az Anurákról még nincs, s a magyar irodalomnak ez a nagy hiánya ösztönzött arra. hogy jelen dolgozatomat megírjam. Feladatomnak nagy könnyebbségére vált, hogy dr. MÉHELY LAJOS úr szíves volt nekem az általa évek során gyűjtött anyagot s a Magyar Nemzeti Muzeum idevágó egyéb anyagát is tanulmányaim czéljára átengedni, :i. melyet a magam és mások gyűjtéseivel is kiegészítve bőséges és jól conservait vizsgálati anyag felett rendelkeztem. Vizsgálataimban, a melyeket dr. MÉHELY LAJOS úr szives vezetésével a M. Nemzeti Muzeumban végeztem, legfőbbképen BOULENGER G. A. idevágó müveit (III., IV.) használtam vezérfonalul, azonban mindenütt a magam megfigyeléseire támaszkodtam s — miként az alábbiakból kitűnik — a rendelkezésemre álló irodalom adatait kellő kritikával ellenőriztem. Észleleteim nemcsak sok téves adat helyesbítesére vezettek, hanem egyes rokonfajok nehezen megkülönböztethető alakjainak pontosabb szétválasztását is lehetővé tették (pl. Bombinalor igneus és B. pachypus, Bufo vulgaris és B. viridis), sőt olyan közeli rokonok lárváit is sikerült megkülönböztetnem, a melyeket az eddigi irodalom nem tekintett különbözőknek (Rana esculenla és R. ridibunda). Mielőtt az egyes fajok lárváinak leírásába bocsátkoznám, a lárvák általános alakjáról, szájuk alkatáról, életmódjuknak és átalakulásuknak egy pár fontosabb mozzanatáról kell megemlékeznem. A lárvák fejlődésében a petéből való kibúvástól az átalakulás teljes befejezéséig öt szakaszt különböztethetünk meg. Az első a petéből való kibúvástól a külső kopoltyuk visszafejlődéséig, a második emez időszaktól a hátulsó végtag kisarjadzásáig, a harmadik annak teljes kifejlődéséig, a negyedik az elülső végtagok kifejlődéséig, végre az ötödik a fark teljes felszívódásáig, vagyis a teljes átalakulásig tart. Dolgozatom csak a fejlődésnek harmadik szakaszában álló lárvákkal foglalkozik, a midőn még csak a hátulsó végtagjaik fejlődtek ki, mert a lárva szája és a farka ezen a fokon éri el legteljesebb fejlettségét, s az arányok a test és a fark között ezen a fokon a legállandóbhak. A test. A fej annyira összeolvad a törzszsel, hogy nem lehet közöttük határt vonni s azért csak általában a lárvák testéről szólunk.
