Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1909)

Bolkay, I.: A magyarországi békák lárvái

A MAGYARORSZÁeI BÉKÁK LÁRVÁI. 7!f A felülről tekintett test általános szabása szerint két főtypust különböztethetünk meg ; az egyik a többé-kevésbbé hosszúkás tojásalak, a másik pedig inkább körtealak, t. i. hátrafelé a test erősen kiszélesedik, elöfelé pedig hirtelen kihegyesedik. A szemek legtöbbnyire a test felső színén fekszenek, némely fajéi azonban a test két oldalán vannak. Az orrlyukak, a szemek és az orr csiicsa közé esnek s a közöttük levő távolság, valamint a szemek között lévő távolságnak egymáshoz való viszonya fontos megkülönböztető bélyeget szolgáltat az egyes fajokra nézve. A Z^^OCSO (spiraculuin). A Discof/lossidae család fajainak légzőesöve a hasoldal középvonalában szájadzik ki, ellenben az összes többi családok fajaié a baloldalon nyilik s alulról és felülről egyaránt látható, kivéve az ásó béka ( Pel abates f

auras, LAUR.) lárváját, a melyen csak alulról látható. A légzőcső iránya szintén jellemző, mert vagy egyenesen hátrafelé (fíufo), vagy hátra és többé-kevésbbé fölfele irányul (Pelobates, IIijla, Raaa). A száj. A száj (1. ábra) az orr csúcsa alatt nyilik s alsó és felső ajkat különböztethetünk meg rajta. Csukott állapotban csupán az unkák (Bombinator) két fajára jellemző. Általában úgy vizsgáljuk, hogy a két ajkat szétterítjük. Ilyen helyzetben tojásdad, háromszögű, sőt hatszögletű is lehet. A szájat részben vagy teljesen szemölcsök szegélvzik, a melyek egy, két vagy károm sorban helyezkedhetnek el. Három sort csupán csak a szájzugokban találunk. Eme szemölcsök GADOW szerint (Y. p. 94.) valószínűleg tapintásra szolgálnak. A felső és az alsó ajkon több sorban álló szarufogakat találunk. A sorok száma a felső ajkon legalább kettő és legfeljebb négy, az alsó ajkon pedig legalább három s legfeljebb négy. Az ásó beka lárváján eme rendes fogsorokon kívül még 5—10 szétszórtan álló rövid sorocskát veszünk észre a száj két zugában. Az összes fogsorok úgyszólván sohasem teljesek, mert közepúk táján többé-kevésbbé szélesen meg vannak szakítva. A megszakításnak különböző foka, valamint az. hogy melyik fogsor van állandóan megszakítva, szintén jellemző lehet az egyes fajokra, ámbár az egyes fogsorok — különösen a megszakítás tekintetében — fajonként és egyenként nagyon variálnak. A meg1. ábra. Egy békalárva (Huna ridtbunda PALL.) szájának részei : fk = a csőr felső kávája ; ak = a csőialsó kávája ; lf és *2f = az első és második felső fogsor ; lf\ "2f és Sf az első, második és harmadik alsó fogsor ; szx = szemölcs-sor. 10-szeres nagyítás. Budapest (Lágymányos