Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1907)
Moesz, G.: Adatok az Aldrovanda vesiculosa L. ismeretéhez
az aldrovanda vesiculosa ismeretéhez. 377: Előadását számos jó képpel magyarázza. A levélnyélen 700—900 kétágú szőr van. Idősebb levélnyélen ezeknek már csak nyomait találjuk. Bizonyítéka ez annak, bogy a levélnyél eredetileg épp oly szerv, mint a lemez és kezdetben az egész levél azonos szőrképleteket fejleszt, melyek csak későbben szenvednek változást; vagy fölöslegesekké válván, eltűnnek A levéllemez belső felületén öt övet, zónát különböztet meg : I. a levéllemez befelé hajlott peremét, melyen mirigyszőrök nincsenek, a levél széle egysejtű sertéket visel ; II. a négyágú mirigyek övét ; III. a mirigynélküli övet ; IV. a kerekmirigyek, ÄZÄZ CLZ emésztőmirigyek övét és V. a legbelső övet, melynek a sok emésztőmirigyen kívül még csuklós érzőszervei is vannak. A lemez két fele 24—26° meleg vízben széjjel áll annyira, hogy közöttük 64—68° szög marad. Ha finom ecsettel a lemez két fele közé nyúlt és az érzőszőrök csúcsát érintette, megkezdődött a lemez becsukódása. Ha az érzőszőrökre gyakorolt inger abbamaradt, úgy a lemez becsukódása is megszűnt. A lemez két fele egymás felé ca 30°-nyira közeledett. Ha ellenben folytatta az érzőszőrök ingerlését, úgy a levéllemez is szakaszos mozdulatokkal folytatta becsukódását, míg végre teljesen elzáródott. A becsukódott levéllemez 20—30 óra múlva magától kinyilt. Másodszori ingerlésre már lassabban reagál, sőt az ismételten becsukódásra birt lemez ki se nyílik többé. FENNER ezek után részletesen leírja a lemez működését, a midőn parányi Crustaceák jutnak a kelepczébe. Szerinte kétségtelen, hogy a kerekmirigyek, emésztőmirigyek, melyek emésztőnedvet választanak ki és egyúttal az oldatba került tápanyagok felszívására is képesek. Kísérletei alkalmával, midőn fogva tartott állatkákat tartalmazó becsukott lemezeket vizsgált, azok emésztő mirigyeiben, még pedig a mirigy fejecskéjének sejtjeiben mindig megtalálta a zavaros gömbös anyagot, melyet teljesen nyitott lemezek mirigysejtjeiben hiába keresett. Nagyon érdekes FENNER azon megfigyelése, hogy az egészen fiatal levelek egész felületén, tehát a levélnyélen is, az összes szőrképletek, tápanyagok felszívására képesek. (A tricliomákat, érzőszőröket nem tudta ily szempontból megvizsgálni.) Ebből következteti, hogy kezdetben az Aldrovanda minden epidermises képződése azonos képességgel rendelkezik, csak később különülnek el a szőrképletek : egy részük megtartja emésztőképességét, ezek a kerek mirigyszőrök, más részük elveszíti és inkább a bogárfogásra válik alkalmatossá. Ezen az alapon FENNER a két- és négyágú szőröket is mirigyeknek nevezi. 1904. II OLZNER und N AEGELE : Vorarbeiten zu einer Flora Bayerns : Die bayerischen Droseraceen. (Berichte der bayer, bot. Ges. IX. p. 16.) Az Aldrovanda Bajorország egyetlen helyén él : Lindau mellett, a Bodentónál, hol WATSON asszony fedezte fel. « H OOKER J. D. : The Flora of British India. (Journal of Bot. XLH. p. 221.) < HÖCK F. : Einarter unter den Gefässpflanzen Norddeutschlands. (Festschrift Ascherson. Leipzig, p. 43.) Az Aldrorandá-t jégkorszak előtti maradványnak tekinti. Ilyen a Menyanthes is.
