Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai

A BEOCS] NI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLX HALAI. 5 a a) A két felső állközti csont (Prœmaxillare) a kráterszerűen kinyúló fogpárnák soraival, melyekről a fogak mind lehullottak. A jobb állcsontág mellett egy szögalakú lehullott fogkorona is látható. b) Alant a vállöv legnagyobb csontjának, a kulcscsontnak (Claviculare) töredéke látszik. cc) A Prsemaxillare mögött fekvő laposabb csontok, legyezőformán szétterülő rostokkal, emlékeztetnek a Gadus morrhua fajnak Prae frontal e-ira, melyek a Frontale előtt, a homlokot kiegészítve, két oldalt helyezkednek el. (I) Az elől begörbült jókora hengeres csont, mely a csigolyákig nyúlik, alakra és nagyságra, is, leginkább emlékeztet a Cr. morrhuá-nak Max i 11 are-jára. e) Fenn a kőlap szélén a jobboldali Praeoperculare töredékének belső lapját látjuk, néhány borda- és egyéb csonttöredéktől körülvéve. f) A törzs első csigolyái alól egy nagyobb lapos csont nyúlik ki, mely az Infraorbitale része lehetne. A törzsből összesen 15 csigolya látható még a maga helyén, az idegívek tövisnyújtványainak töredékeivel együtt, mig a bordák mind hiányzanak. A II. táblán csak elszigetelten kapott egyes csontokat ábrázoltattam, ú. m. az 1. ábrán egy homlokcsontot (Frontale), a ábrán egy kulcscsontot (Claviculare), a 3ab ábrán egy Praemaxillare külfelületét és fogazott szélét, a 4. ábrán a felső állcsont (Maxilla-re) symphysis végét, a lui h ábrán az alsó állkapocs i Mandibulare) symphvsis-végét, a 7. és 8. ábrán a Priemaxillare dentalis részének töredékeit és a 10 12. ábrán fogakat természetes nagyságban és háromszorosan nagyítva. Végre a IV. es V. táblán is föl van tüntetve még két, csonttöredék, mely a szóban forgó Merlmu/us-tói való lehet. A IV. tábla lab ábrái a jobboldali Praeoperculum külső és belső oldalát, az V. tábla 3 ab ábrái pedig a Basisphenoid-csontnak középső hengerded részét mutatják alsó és felső oldaláról. Vegyük azonban az itt fölsorolt vázrészeket behatóbban is szemügyre. Legjellemzőbb maradványok mindenesetre az állcsont-töredékek a fogsorok párnáival és egyes elszigetelt fogak, mert ezekből lehetett e maradványoknak a Merlaiigus subgenusba való tartozását fölismerni. Az I. tábla 1. ábráján (art-nál) jól fölismerhető a még eredeti helyzetében levő két Pnemaxillare-töredék, melyeknek azonban mind symphysises. mind angularis végei le vannak törve. Teljesebb egy elszigetelten kapott Pramiaxillarenak a jobboldali ága (II. tábla 3 ab ábra), melynek dentalis része jól megvan tartva, de angula-