Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai

H D ! KOCH ANTAL ris vége szintén hiányzik. Végre a II. tála 7. és 8. ábrái is a Prsemaxillare dentalis részének a töredékeit tüntetik elénk. Világosan látható ezeken a maradványokon, hogy a fogakat viselt kráteralakú fogpárnáknak két sora van mindeniken. A külső sor jóval nagyobb, de egymás közt is különböző nagyságú és szabálytalan közökkel elhelyezett fogpárnákat mutat : ezeken belül ellenben, szorosan a Prsemaxillare belső szélén, egyformán apró fogpárnáknak meglehetősen egyenletes sorát láthatjuk. A fogaknak ilyetén elrendeződése a Prsemaxillarén OWEN szerint (i. m. 161. és következő lapjai) a M erlang ux alnemnek a sajátsága. A külső fogak sorának egyenetlen nagy közei arra valók, hogy a Mandibulare egy sor nagy fogainak hegyeit befogadhassa, mikor a hal szája csukva van. Az elszigetelt csontok közt csakugyan megtaláltam a Mandibulare dentalis végét is \IL tábla 6 a h ábrái), melyen világosan látható 6 nagy fognak a párnája egyetlen sorban, de egyenetlen távolságban egymástól, épen úgy, a mint az a Priemaxillare mellső nagy fogainak sorában is mutatkozott. Az I. tábla 1. ábráján, mindjárt a Prœmaxillare felett, ettől elváltán látunk egy gerebenfogat, és a II. tábla 10—12. ábráin, eredeti nagyságban és háromszoros nagyításban, három elszigetelve talált fogat rajzoltattam. Ezeken a rajzokon láthatjuk, hogy e fogak a kráteralakú fogpárna kerületének megfelelő széles kerek alappal bírnak, mely erősen redős, s hogy ebből felfelé összehajolva hamar vékonyabb kúpalakban elég magasra kiemelkedik a fogkorona, mi mellett többször horgasan kissé meg is görbültek. E fogkoronák kúpos üreggel birnak, mely az alaptól közel a hegyéig fölemelkedik. (II. tábla 12. ábra.) E fogaknak csúcsán lapátszerűen kiszélesedett zománczsipka foglal helyet, mely világosabb szinű és áttetsző. Két oldalt a zománcz egy darabig le folytatódik a fogkorona dentinjén. E fogaknak összes sajátságai határozottan a Gadidae családbeli halak gerebenfogaival azonosak, a mint az OWEN id. művében részletesen megállapítva található. A mondottak alapján sikerült e maradványokon nemcsak a Gadidae családba, hanem annak Gadus nemébe és Merlangus alnemébe tartozását is kétségtelenül megállapítani. Az I. tábla 1. ábráján d alatt látható hosszú hengerded csont valószínűleg a Maxillare, melynek mellső görbült végén a symphysis megvastagodása is észrevehető, habár nagyon elmosódottan. Ali. tábla 4ab ábrái egy kisebb példánytól való elszigetelt Maxillare-nak symphysis-végét mutatja, izületi vastagodásaival, a mint az a G. morrhua-nál is egészen hasonló minőségben látható. Az állcsontokhoz és a fogazathoz képest a többi vázmaradvány csak másodrendű fontosságú ismertető bélyegeket szolgáltat, melyekből csak