Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)
Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai
A BEOCSIN I CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI. 7 annyi allapítható meg, hogy az összehasonlításra szolgáló G morrhua L. megfelelő vázrészeihez igen közel állanak. A II. tábla 1. ábrája a homlokcsontot (Frontale) és a vele kapcsolatos orrcsontot (Nasale) tünteti föl. Ez csak kevéssel kisebb az 1 m. hosszú G. morrhua megfelelő csontjainál. Körvonalaikban teljesen, a részletekben is, a mennyiben az elmosódott beocsini maradványon kivehetők, eléggé jól egyeznek egymással. Az I. tábla í. ábráján (b alatt) a kulcscsont (Claviculare^ töredéke is látható. Alakra ugyanolyan mint a G. morrhua megfelelő csontja, de nagyságra annak körülbelől csak 2/s-ad része. Az tehát egy kisebb termetű Merlaugus példánytól származhatik. A II. tábla 2. ábráján feltüntetett elszigetelt kulcscsont valamivel tökéletesebb és nagyságban is megközelíti az 1 méteres G. morrhua kulcscsontját. Az I. tábla 1. ábráján e-nél a jobboldali Praeoperculum belső lapjának a maradványát látjuk, mely a G. morrhua megfelelő csontjánál valamivel kisebb. A IV. tábla 2 a b ábrái ugyanilyen, elszigetelten talált, jobboldali Praeoperculum külső és belső lapját mutatják. Ez a Praeoperculum van akkora, mint az összehasonlításra szolgált G. morrhua-é. Alakra nézve általában jól egyezik, de a részletekben kopottsága és letöredezett szélei miatt nem hasonlíthatók jól össze. Végre a II. tábla 9. ábrája is egy baloldali Praeoperculum külső lapjának a közepetáját mutatja; miután alakra is meglehetősen eltér az előbbiektől, valószínű, hogy nem ugyanazon fajra vonatkoztatható. Az V. tábla 3ab ábrái az ékcsontnak (Basisphenoid) középső, pálczaforma részletét mutatják kívülről és belülről. Ez azonban jóval kisebb példányra utal, mint az összehasonlításra szolgáló G. morrhua ; felénél csak valamivel lehetett nagyobb. Csigolyák, az I. tábla 1. ábrájának együtt maradt 15 darab törzscsigolyáján kívül, elszigetelten is gyakran kaphatók. Az I. tábla 2. ábrája a legnagyobb példányt tünteti elénk, mely a G. morrhua legnagyobb törzscsigolyáit is fölülmúlja és ennél még nagyobb halra utal. Ada b ábrákon feltüntetett csigolya a G. morrhua legnagyobb törzscsigolyáinak alakjával és nagyságával bír. A 4. ábra végre egy ugyanilyen nagyságú halnak már a farkcsigolyáiból való lehet. Mindezeknek a csigolyáknak részletesebb szerkezete is igen jó egyezést mutat a G. morrhua megfelelő csigolyáival és így nem szenvedhet kétséget, hogy mindannyi a kérdéses nagy Merlau (jus-faj különböző nagyságú példányaitól való. * A beocsini nagy Gadoid-halnak osteologiai szempontból imént leírt és összehasonlított maradványai, a mint láttuk, nem egy, hanem számos
