Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)
Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai
16 I)' KOCH ANTAL belül 8 mm.-ve tehető. A symphysis kissé megvastagodott és egyenetlen, érdes, legömbölyödött felületet mutat. Ez állkapocságaknak belső lapja sík, legfeljebb sekély hosszanti barázdáktól egyenetlen. Körülbelül 5 cm. távolságban a symphysistől egy gyorsan szélesedő barázda mélyed bele s az állkapcsok hátulsó részét két szárnyrészre különíti szét. de ez a barázda csak hátrább töri át egészen az állkapocs vastagságát és azt teljesen ketté osztja. Ez okból csak a hosszabb balágon mutatkoznak világosan e szárnyak. Az állkapcsok külső lapja közepe táján tompa szög alatt kipúposodik. és ez a kipúposodás tompa gerinczél gyanánt vonul végig a külső lapon, mely egyébiránt meglehetősen sima. Ezen lapos háztetőszerű kipúposodás mentén az állkapocs vastagsága l"6cm., mely vastagság csak a 14-ik foggödrön túl hátrafelé csökken fokozatosan. Az állkapocs alsó pereme felé az oldallapok csaknem élbe futnak össze, de a perem csak a balágnak 11-ik foggödre táján maradt meg épen és itt az állkapocs magassága 5"2 cm. A symphysis szélén középtájt több apró edényliknak és tőlük ferdén lej ebb egy nagyobb edényliknak világos nyomai vehetők ki. A körülbelül 8 mm. széles fogperembe mélyedve látjuk a fogakat és azoknak gödreit, vagy ezeknek csak nyomait. A rövidebb jobb állkapcsi ágban 5 még eléggé 1. ábra. A Sphyrae- ép fog látható, a 6-ik letörött, de gyökere a gödörben manors hexagonalis ra (Jt. A fogak szabályos közeiben gödrök vannak, melyeki). sp. allkapisasiak ^ a korábbi fogak már kihullottak. A symphysis melharantmetszete a bemélyedett foggal lett eSJ úJ e n g ódö n' e l veszi kezdetét a fogsor. A togak együtt. mind közel egyforma nagyok és hátra felé alig észrevehetően kisebbednek. A bal állkapcsi ágban összesen 18 fog vagy annak helye olvasható meg. A symphysis mellett tövében letörött fog kezdi meg a sort, s ilyen még a 6-ik, 10-ik, 14-ik és 17-ik a sorban. Többé-kevésbbé épek még a 8-ik, 12-ik és 15-ik fog a sorban. Ellenben a 2., 3., 4., 5., 7., 9., 10., 13., 16. és 18-ik fognak csak gödrei vagy ezeknek nyomai vannak meg. Ezek nagy részben vagy egészen be vannak nőve vagy egynehán} rat sárgászöld bar nap át legömbölyödött táblás kristályainak csoportja tölti ki. A többi maradványokon (VI. tábla I., 2.. 3. és 4. ábrái) az alsó állkapcsoknak csak igen kurta töredékei vannak meg, szintén váltakozó fogakkal és foggödrökkel. Még legtökéletesebb az 1. ábrán feltüntetett töredék 7 aránylag nagyobb és kopottabb foggal, melyek balról jobbra, vagyis elölről hátra felé nagyságban kissé csökkennek. A 3. ábrán feltün-
