Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai

A BEOCSINI FJSEMENTMÁRGA KŐVÜLT HALAI. tetett töredékben a valamivel kisebb fogak közeit elfoglaló gödrök nyitva vannak és egészen átfúrják az állkapocstöredéket. A 3. ábra töredékén a két kisebb és alig koptatott fog közének közepén egy letörött fog és mellette egy-egy üres gödör látható. Végre a 4 a b ábrák töredékében egy igen tiatal és kevésbbé kiemelkedő fog mellett egy-egy tövén letörött fog helye látszik. Ezekből a maradványokból világosan kitetszik, hogy a fogak elrendeződése, elhasználódása és pótlása tekintetében itt ugyanolyan viszonyok uralkodnak, minőket OWEN a recens Sphyrcienál.-ra, vonatkozólag (op. cit. p. 126) pontosan megállapított és leírt. E fogaknak zsákforma, vastag gyökerei, a mint az a VI. tábla I., *1. és 4-ik ábráin jól látható, szivacsos szövetű vasodentin állományból állanak, mely az állkapocs rostozottan szivacsos csontjától világosan elüt (I. az 1., 2 b és 4 b ábrákon), de a foggödrök csontfalaival szorosan össze van forrva, mely tekintetben a hüllők fogaitól, melyekre különben nagyon emlékeztetnek, lényeges eltérés mutatkozik. Még lényegesebb azonban az eltérés abban, hogy míg a hüllők foggyökere üreges és a fogüreg a fogkúpokba is fölemelkedik: addig a mi sauroid halunknál a gyökérnek vasodentin állománya a fogkúp belsejét is kitölti (l.a '2 b és a 6. ábrákon), a fogkúp dentin állományába lassanként átmenve, noha bizonyos határ a kettő között szabad szemre mégis mutatkozik. Ez a tömött foggyökér OWEN szerint a fogkúp elhasználódásával a mellette képződő gödrökben fejlődő pótfogak nyomása következtében végre vagy kitolatik, vagy fölszívódik, minek következtében aztán a pótfogak közeiben vagy gödör vagy annak felületes nyoma marad, a mint azt beocsini maradványainkon is láthatjuk. A fogaknak alakja és felületi diszítményei a beocsini sphynenoid halmaradványokon nagyon sajátságosak, és e tekintetben mutatkoznak a legnagyobb eltérések az eddigelé ismeretes fossilis Spltjiraeiwrius-íogakkal szemben. A fogkúpok. mikor még fiatalabbak, mindjárt a zománczkúp tövétől kezdve befelé görbülnek, tehát többé-kevésbbé horgasak: de az idősebbek és kopottabbak előbb egyenesen kiemelkednek az állkapocsból (VI. tábla 1. ábra") és csak feljebb görbülnek be horgasan. A fogak töve széles kúpalakúnak látszik, de feljebb karcsúbb s a fogkoronák kívülről befelé kissé lapítottak és erős befelé görbüléssel gyorsan elvékonyodva éles hegyben végződnek. De a fogak tövének kerülete sem teljesen koralakú, hanem kívülről befelé kissé lapított. Ezt többé-kevésbbé kifejlődött több fogkúp tövének méretei, ezek és a kúp magasságának arányszámai világosán feltüntetik.