Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
Frans Floris korai rajzai Budapesten
ábrázolja a háború befejeztével (Ponce, Museo de Arte de Ponce, 6. kép). 1 ' Egy régi klasszikus állítás, az „Inter arma silent musae" ellentéteként a béke eljövetelével a művészetek és tudományok megújulását ünnepli. A ponce-i festmény iránti érdeklődést bizonyítja, hogy Balthasar van den Bos (1518M580) 1563-ban rézmetszetet készített róla. 18 A téma jelentőségére utal Karel van Mander említése is arról, hogy Middelburgban Melchior Wijntgis házában látta Floris alvó múzsákat ábrázoló festményét 1 '' - ez nagy valószínűséggel Floris szóban forgó művével azonos. A kép készülésének körülményeivel és jelentésével többen is foglalkoztak, ezek szerint talán a cateau-cambrésis-i, II. Fülöp spanyol és II. Henrik francia király által kötött békeszerződés (1559. április 3.) alkalmával jött létre. 20 Julius Held kutatásainak köszönhetően azt is megtudhatjuk, hogy a festményen látható verses kotta jellegzetes franko-flamand muzsikát rögzít, amelynek szövege igen hasonló Henri Fresneau egyik sanzonjának verséhez és utal az ábrázoláson látható történésre. 21 A versben szó van egy bizonyos „vray ami"-ról, igazi barátról, aki a békével lehetőséget teremt a művészetek gyakorlására. Egyesek szerint ez a személy II. Fülöpre vonatkozna, ebben az esetben politikai allegóriáról lenne szó, de ez a feltevés vitatott. Kérdéses az is, hogy az ábrázolt nőalakok a múzsákat vagy a szabad művészeteket ábrázolják-e. A középkorban és a reneszánszban általános volt a múzsáknak a szabad művészetekkel való társítása. A hét szabad művészet (amely az idők folyamán a képzőművészetekkel bővülve, kilencre szaporodott) eredetileg azokat a tudományokat és művészeteket foglalta magában, amelyeket a teológia és a filozófia előkészítéseként a középkori egyetemeken oktattak. A múzsák pedig, mint a különböző művészeteket inspiráló istennők, sajátos befolyási szférával rendelkeztek az egyes művészetekre. 22 A múzsák tehát, amint arra Hans C. J. Schraven rámutatott, implicite az artes liberalesre utalnak. 23 O különben több érv alapján a kép alakjait a múzsák ábrázolásának tekintette. A másik, Florisnak tulajdonítható budapesti tollrajz (7. kép) szoros kapcsolata a ponce-i festménnyel - az eltérések ellenére is - egyértelmű. 24 A fiatalkori rajz és a késői, 15 56M 5 5 7-re datált kép közötti különbségek az eltelt évek alatt történt változások következményei: az alakok kaotikusnak, kiegyensúlyozatlannak tűnő elrendezését a festményen világosabb, stabilabb, átgondoltabb szerkezeti megoldás váltotta fel. A korai mű csaknem síkszerű ábrázolásmódja helyett a csoportfűzésben és a háttérnél a térbeliség érzékeltetése nagyobb szerepet kapott. Mó)dosultak az alakok arányai is: a nyújtott arányú figuratípussal szemben a késői alkotáson a reneszánsz ízléshez és a valósághoz közelebbi proporciójú figurák jelentek meg, a plasztikus testekhez illő formás végtagokkal, szemben a rajzon látható vézna karokkal és elrajzolt kezekkel. A rajznak azonban - párdarabjával együtt-van valami sajátos, fanyar, egyéni zamata az expresszív vonalak lendülete és az összkép dekoratív ereje révén, amely az egész kompozíciót egységes, sűrű vonalszövedékké varázsolja.
