Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Frans Floris korai rajzai Budapesten

szereplők dekorativitásához. Ami viszont eltérő bennük, az rendeltetésük különbözőségéből adódik: a metszet a téma hagyományos felfogása értelmében gondosan kidolgozott kompozíció, míg a budapesti rajz ugyanezen téma persziflázsa, ironikus mű, gyors vázlat, kissé karikaturisztikus előadásban. A téma olasz feldolgozásain a múzsák zenéjét vezető Apollón a nőalakok együtteséből kissé kiemelve, többnyire zenélés közben jelenik meg, itt viszont a múzsák szoros gyűrűjében elnyúlva pihen. Bal karját lantján nyugtatja, kinyújtott jobb lába pedig az egyik múzsa ölében hever, akit ez egyáltalán nem zavar, sőt, Apollón lábát mindkét karjával magához szorítja. A többiek figyelme - mintha megszokott helyzetről lenne szó - a muzsikálásra összpontosul, két, a kompozíció alsó részén félig háttal ábrázolt nőalak kivételével. Ezek egyike kottát vagy írást tanulmányoz,

7 míg a másik - ölében szintén egy kinyújtott lábbal - táblára ír valamit. A két múzsa igen dekoratív, részletezően megrajzolt öltözéke különös módon olyan hátsó testrészt hagy szabadon, amelyet általában takarni szoktak. A szorosan egymáshoz tömörült alakok szokatlan, bacchanáliákra emlékeztető viselkedése és groteszk megformálása egyértelművé teszi, hogy itt az antik téma persziflázsáról van szó. Az ilyesfajta ábrázolásokból kevés maradt fenn, de azért más példa is akad rá: aló. század első felében működő H. E. monogramista A megszentségtelenített Parnasszust ábrázolta rézmetszetén (London, British Museum, Department of Prints and Drawings), amely egy erotikus orgia ábrázolásával nem más, mint Raffaello vatikáni Parnasszusának igen vaskos persziflázsa.

8 Mindeddig nem fejtettük ki, hogy miért tulajdonítható Florisnak ez a rendhagyó, különös ábrázolás. A szakkatalógus óvatos, csupán Floris hatását hangsúlyozó megállapítását az azóta publikált, korai Floris-rajzok ismeretében tudjuk pozitív irányban korrigálni. A festő szegényes rajz-œuvre-jében a legtöbb mű az úgynevezett itáliai vázlatkönyvből (Basel, Öffentliche Kunstsammlung) származik, amelyet fiatalon, 1541 és 1545 közötti olaszországi, főleg római évei alatt készített, antik szobrok és olasz festmények alapján.

9 A budapesti Apollón és a múzsák-to\\rajz legközelebbi stílusanalógiáját a művész olasz kompozíciók másolatát tartalmazó egyik párizsi lapján (École Nationale Supérieure des Beaux-Arts) találjuk (3. kép).

10 A közelebbről meg nem határozott témájú, úgynevezett csónakos jelenet egy Giulio Romano terve alapján munkatársa által kivitelezett mennyezetfreskó (Mantova, Palazzo Ducale, Camerino dei Falconi) részletét ábrázolja. Az alatta lévő, igen vázlatos két kisebb kompozíciótöredék Polidoro da Caravaggio utáni kópia. Számunkra a csónakos jelenet a fontos, mivel a tollrajz stílusa mind az összbenyomás, mind pedig a részletek ábrázolásmódja tekintetében megegyezik a budapestiével. Mindkét lapon a vonalkázással kialakított háttérből bontakoznak ki a folyamatos, vékony vonalakkal megrajzolt alakok. A párizsi lapon, egy alak kivételével, férfiak szerepelnek,