Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - A Mediciek fénykora: élet és művészet a reneszánsz Firenzében
kitűnően értelmezték egymást. A kiállítás kitűzött céljai közé tartozott a művészi igényű tárgyak kultúrájának egységben való szemlélete, vagyis a képző- és iparművészeti alkotások mesterséges elkülönítésének elvetése. Ennek a megközelítésnek az erősítésére több olyan mű is helyet kapott a kiállításban, amely a két terület határmezsgyéjén áll, mint például a Santo Spirito-templom Corbinelli-kápolnájának oltárelőlapja, amelyen Mária Magdolna illuzionisztikus festett keretbe foglalt képét festett selyembrokát-imitáció övezi. A kiállítás két fő egysége a 15. és 16. század volt, amelyek a Mediciek művészetpártolásában és a család történetében is gyökeresen eltérő karakterű korszakokat jelentenek. A quattrocento a finom sejtetések, a burkolt üzenetek, a republikánus álca mögé bújtatott hatalmi törekvések kora volt, míg aló. században a család abszolutisztikus uralmának megteremtése nyomán a művészeti reprezentáció is udvari jellegűvé vált, és hatalmi szimbolikával élt. A quattrocentót tárgyaló rész három szekcióra oszlott. Az első, amely az Egy kereskedő- és bankdrcsalád címet viselte, a város- és családtörténeti hátteret vázolta fel, érzékletesen mutatva be, minek köszönhette gazdagságát Firenze. Érdekes tárgyi emlékek jelezték a városi kereskedőkultúra fejlettségét és nemzetközi kapcsolatrendszerét: a Medici-bankház egy váltólevele, a nevezetes aranyforint egy példánya, vagy éppen két művészi igénnyel illusztrált kéziratos értekezés a kereskedés gyakorlatáról és az aritmetikáról. Ugyanebben a szekcióban kaptak helyet a Firenze és a Medici-ház gazdagságának megteremtésében alapvető szerepet játszó textilipar pazar termékei. Az anyag szépségén felül a minták magas színvonala is szembeötlő volt, eszünkbe juttatva, hogy Firenzében a textilminták tervezése a festők céhének, vagyis a város legkiválóbb rajzművészeinek feladata volt. Itt szerepelt még Piero Pollaiuolo remekműve, egy fiatal nő festett profilképmása, amelyen a mester talán még az arcnál is nagyobb gondot fordított a ruha pompás brokátdíszének megfestésére. A második szekció a Mediciek felemelkedését mutatta be. A híres Pater Patriae-érem mellett a portrék sorából két remekművű alkotást kell kiemelnünk: a valószínűleg Carlo de' Medici bíborost ábrázoló, monumentális felfogású képmást Andrea Mantegnától, illetve Lorenzo il Magnifico szinte sokkolóan naturális terrakottabüsztjét Verrocchio követőjétől. Egy pompás antik Agrippa-büszt - amely valószínűleg IV. Sixtus pápa diplomáciai ajándékaként került Lorenzo il Magnifico birtokába - hatásosan bizonyította, hogy külhonban a Medicieket már ekkor uralkodóként kezelték. A család hatalmának növekedése ellenére azonban ebben az időszakban a köztársasági intézmények még mindig erősek, és a rivális családok befolyása is számottevő volt. A kiállítás egyik legimpozánsabb darabja, a firenzei dóm kupolájának az építész, Brunelleschi által készített famodellje éppen azt a hatalmas vállalkozást idézte fel, amely a köztársaság erejét volt hivatott demonstrálni.