Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - A Mediciek fénykora: élet és művészet a reneszánsz Firenzében
A kiállítás harmadik egységében, amely ragyogó mesterművek során át adott átfogó képet a firenzei quattrocento művészetéről, viszonylag kevés volt a közvetlenül a családhoz köthető mű. Ezek közé tartozott azonban a kiállítás emblémája, Botticelli egyik fő műve, a Paliasz Athéné és a kentaur. Itt volt még látható - többek között — Masolino lényegretörő monumentalitást! Szent Julián-alakja a Carnesecchi család triptichonjáról, Paolo Uccello Jacopone da Todit ábrázoló, trükkös perspektívájú freskója a pratói dómból, Fra Angelico gyengéd, mégis határozott predellaképe a San Marco oltárképéről, vagy éppen Andrea del Castagno emblematikus jelentőségű remekműve, Pippo Spano képmása a legnaiai Villa Carducciból. Ugyanezen az egységen belül kaptak helyet a Mediciek elűzése utáni, páratlanul sokszínű periódus művészetét képviselő alkotások is: Leonardo megejtő szépségű befejezetlen képe, az úgynevezett Kócos nő, Michelangelo hatalmas erejű rajz-tanulmányfeje a Doni-tondóhoz és Pontormo Madonna szentekkel-freskója alkották a csúcspontokat ebben a csoportban. A kurátorok megragadták az alkalmat arra is, hogy a Szépművészeti Múzeum saját gyűjteményének néhány fő művét a korabeli művészeti közeg kontextusában mutassák be: a Leonardo Anghiari csatájával összefüggő budapesti művek - a bronz lovas szobrocska, illetve a két, a harcosok ábrázolásához készült tanulmányfejeket tartalmazó grafikai lap - mellett az elpusztult freskó egy 16. századi kópiáját is láthattuk, míg Raffaello Esterházy-Ma donnáját egy egészen korai, a festő közvetlen környezetében készült, érdekes másolattal vethettük össze. Az új évszázad a Mediciek története szempontjából 1513-ban kezdődött, amikor a család megszerezte a pápai trónt, és azt rövid megszakítással két évtizeden át töltötték be. Ezt kihasználva sikerült elérniük, hogy' visszatérhessenek Firenzébe is, ráadásul uralkodói címmel felruházott, abszolút hatalommal rendelkező fejedelemként. A negyedik egységben számos kiváló portré szerepelt a család fontos 16. századi tagjairól; a legkitűnőbb mű itt mégis egy igen finoman kidolgozott aranyozott ezüst pásztorbot volt, amelyet X. Leó pápa ajándékozott a család templomának, a San Lorenzónak. A következő rész a Mediciek 16. századi uralkodói ténykedésének két fontos területét vizsgálta: nagyszabású építkezéseiket, illetve hadi vállalkozásaikat. Ezt a termet a Palazzo Pitti dekorációjából származó négy hatalmas lunettafestmény uralta, amelyeken a város egy-egy fontos köztere jelenik meg. A mecenatúra megváltozott viszonyait jól érzékeltette egy kis arany dombormű Giambologna műhelyéből, amely a firenzei dóm homlokzati tervmodelljenek bemutatását ábrázolja I. Ferenc nagyherceg számára. Az utolsó egység, az Elet és művészet a Mediciek udvarában az uralkodói reprezentáció szolgálatába állított képző- és iparművészetet mutatta be. A csúcspont mindenképpen Bronzino elementáris erejű Laura Battifeni--portréja volt: az asszonyt - az udvar kulturális életének egyik
