Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Polidoro után. Livio Mehus egy új rajza

Ennek a balról második, domborművet imitáló falképe után készült a Szépművészeti Múzeum egyik dekoratív, színes rajza (1. kép).

8 Az Esterházy-gyűjteményben még Polidoro saját kezű rajzának tartott, a múzeumban azonban már a másolatok közé beleltározott lap az idők során nem sok figyelmet keltett. Mindössze egyetlen alkalommal került bemutatásra, ekkor Hoffmann Edith a Hamisítványok és másolatok kiállításon Giovann Battista Galestruzzi (16IBM661 után) rézkarca utáni, ismeretlen olasz másolatként állította ki.

9 A firenzei festő és metsző az 1650-es évek táján a Palazzo Milesi homlokzatáról nem kevesebb, mint huszonkét rézkarcot készített,

10 a budapesti rajzzal párhuzamba állított mű pedig egyike annak az 1656 és 1658 között kiadott hat lapnak, amelyek a nevezetes fríz vázáit és trófeáit örökítik meg (2. kép).

11 Ugyanakkor már a rajz több mint kétszer nagyobb mérete is erősen kétségessé teszi, a köztük lévő számos eltérés - a vázák talpának és fülének díszítése, vagy a páncél mögötti kerek pajzs elhelyezése - pedig határozottan ellentmond annak, hogy a budapesti laphoz Galestruzzi rézkarca szolgált mintaképül. De a rézkarcnál részletgazdagabb rajz kifejezetten festői karaktere is arra utal, hogy nem a kisméretű, fekete-fehér rézkarc, hanem közvetlenül a falkép után készülhetett. A firenzei Biblioteca Riccardiana három, szintén a Palazzo Milesi homlokzatfreskója utáni rajzot őriz. Ezek egyike a második emelet középső ablaka fölötti trófeákat és egy római rituális áldozatot,

12 míg a másik kettő, akárcsak a budapesti lap, az első és második emelet között húzódó fríz egy-egy festett mezőjét ábrázolja (3. és 4. kép).

13 Különösen az a firenzei lap vethető meggyőzően össze a budapesti rajzzal, melyen Uranus kasztrálása, valamint a budapestin is megörökített két váza és az általuk közrefogott páncél látható. Nemcsak a méretük egyező a minimális eltérés abból adódik, hogy a budapesti lapot utólag körbevágták -, de a technikájuk is azonos. A szürkére alapozott papíron a formák főbb kontúrjait a művész előbb puha krétával vázolta fel, majd vörösesbarna és szürke vízfestékkel, valamint egy kevés ólomfehérrel modellálta. Bár a budapesti, erősen kopott felületű rajzon a körvonalakat tollal és tintával utólag megerősítették, így a firenzei rajzok lazúrosabb, oldottabb karaktere már csak kevéssé érződik rajta, nem kétséges, hogy a firenzei és budapesti lapok azonos kéztől származnak. A firenzei lapokat elsőként Marco Chiarini publikálta Livio Mehus (1627-1691) saját kezű rajzaiként. Mindenekelőtt neki és Mina Gregorinak köszönhető, hogy a korábban alig ismert, flamand származású, firenzei festő életműve mára pontosan körvonalazódott.

14 Néhány fennmaradt számlán és levélen kívül, életéről Filippo Baldinuccitól tudunk a legtöbbet, de előkerült egy 17. század végi kéziratos életrajza is Francesco Maria Niccolö Gabburinitól, aki saját állítása szerint a művész fiának, Francescónak a beszámolóira támaszkodott.

15 Mehus fiatalkorától kisebb-nagyobb megszakításokkal a Mediciek alkalmazásában állt; kezdetben festőként, majd a hercegi gyűjtemény felügyelőjeként működött. Emellett főként firenzei temp-