Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Polidoro után. Livio Mehus egy új rajza

lomok és gyűjtők számára teljesített megbízásokat. Élete nagyobbrészt mégis utazásokkal telt, és eközben bejárta szinte egész Itáliát. Baldinucci a festő nyughatatlan természetét okolta azért, hogy képtelen volt hosszabb ideig egyetlen helyen megmaradni, mégis elsősorban az utazásainak köszönhető, hogy a változatos, flamand, genovai, bolognai, velencei és római forrásokból merítve a 17. századi firenzei művészet egy sajátosan eklektikus, mégis egyéni hangú festészetét hozta létre. Mehus sokat és szívesen rajzolt. Nemcsak az antik emlékeket másolta fáradhatatlanul, de a cinquecento mesterektől, Tizianótól Veroneséig, Tintorettótól Polidoro da Caravaggióig igyekezett megörökíteni mindazt, amit érdekesnek talált. Már festményeinek időrendje is bizonytalan, rajzainak kronológiája pedig még problematikusabb. Csak kevés szignált rajza maradt fenn, így az utóbbi időben meghatározott rajzaihoz elsősorban az Uffizi gyűjteményébe került lapjai szolgáltak támpontul. Hitelességüket provenienciájuk bizonyítja, hiszen utolsó patrónusa, Ferdinando de' Medici, a festő halála után, a műhelyében maradt negyvenöt festményével és számos bozzettójival együtt vásárolta meg azokat. A Biblioteca Riccardiana Palazzo Milesi után készült rajzainak attribúcióját Livio Mehus két korai, szignált rajzával való stiláris rokonságuk támasztotta alá.

16 Marco Chiarini szerint abból az időszakból származnak, amikor a fiatal festő, nem sokkal azt követően, hogy Pietro da Cortona (1596-1669) segédjeként a Palazzo Pittiben, II. Ferdinando nagyherceg téli lakosztályában a Sala di Marte mennyezetfreskóin dolgozott, mestere ösztönzésére 1650-ben Rómába látogatott. Itt Stefano della Bellával (1610-1664) szenvedélyesen másolta az antik emlékeket: a Palazzo Milesi firenzei másolatainak a hátoldalára is a Famese Heraiksről és a Traianus oszlopáról készült gyors krétavázlatok kerültek.

1, Mehus két alkalommal, előbb 1645-től Firenzében, majd egy évtized múltán, 1655-től, hosszabb időt töltött Cortona római műhelyében, ahol mesterének a Palazzo Milesi homlokzata után készült rajzait is láthatta. Cortona az 1620-as években Rómában nemcsak antik emlékeket, de a kortársak által azzal egyenrangúnak tartott híres palotahomlokzatot is megörökítette.

18 A londoni Courtauld Institute gyűjteményében található Cortona egy nagyméretű rajza, mely a homlokzat Niobidák frízének egy jelenetét ábrázolja (5. kép).

19 Cortona részletesebben kidolgozott, kék és barna árnyékokkal és intenzív csúcsfényekkel plasztikusabban modellált londoni lapjával szemben Mehus rajzai lényegesen oldottabb, festőibb hatást keltenek. Azonban a fedőfehérnek az a kifejezetten hangsúlyos, pasztózus használata, amellyel Cortona a falképek - „melyek nem is festménynek, hanem fémnek tűnnek"

20 - reliefszerű jellegét igyekezett megragadni, kétségkívül ösztönzőleg hatott a fiatal művészre. Kárpáti Zoltán a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyujte?nényének munkatársa.