Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Albert főherceg (fl621) a ravatalon. Egy régi-új szerzeményű képről

vevő közel hétszáz személyt, Francquart rajzai után Cornelis Galle (1576-1650) készítette.

28 A résztvevők között szerepelnek többek közt a brüsszeli udvar prominens személyiségei, különböző egyházi testületek tagjai, muzsikusok, festők, valamint az észak- és dél-németalföldi tartományok, hercegségek és grófságok zászlókkal felvonuló képviselői. A dokumentarista igénnyel készült metszeteken a résztvevők többségének nevét és titulusát alakjuk fölé írt feliratok közlik. Albertet a brüsszeli Szent Gudule-templom Oltáriszentség-kápolnájában, az oltár lábánál helyezték végső nyugalomra, ahogyan tizenegy évvel később Izabellát is. Végakaratuknak megfelelően ezen a helyen mauzóleumot kellett volna felállítani, erre azonban pénzhiány miatt nem került sor.

29 Puteanus szövegében a főherceg haláláról és felravatalozásáról mindössze néhány soros, szűkszavú leírást olvashatunk: „1621. júl. 13-án délután négykor magához szólította az Úr a mi Albert hercegünket. Ezért kiadták a parancsot a város összes templomának, hogy gyászharangozzanak napi háromszor, egy órán keresztül. Ez hat héten keresztül folytatódott. A holttestet az udvar nagy kápolnájában helyezték el. Ferences viseletbe öltöztették, azon rendelkezés szerint, amelyet még életében adott. így látta őt mindenki. Aranyszövetből való baldachin alatt helyezték el, négy napra. Ezután a holttestet ólomkoporsóba tették és átszállították a sekrestye alatti kis kápolnába. Ott pihent a következő év március 1 l-ig. Ez a rövid leírás, amely a rendelkezésünkre áll Albert négy napig fennállt ravataláról, megfelel annak az ábrázolásnak, amit a budapesti képen láthatunk. A főherceg négylépcsős, mintás aranydrapériával letakart, síkfedésű baldachin alatt fekszik mezítláb, ferences csuhában. Keze párnára helyezett feszületen nyugszik. Feje mellett, a bal oldalon főhercegi koronája és az aranygyapjas rend lánca, jobb oldalán fekete kalapja látható. A baldachin mögött gyülekeznek a gyászolók: az első sorban a szerzetesrendek tagjai, ferencesek, domonkosok és valószínűleg karmeliták. Két magas ezüst gyertyatartóban hosszú gyertyák égnek. A ravatallal szemben címeres ruhát és hosszú pálcát tartó alak áll, a ravatal oldalánál egyházi személy térdepel, az ő személyük azonosítására később még visszatérünk. Sokáig II. Fülöp ravatalképeként tartották számon azt a Musée de la Ville de Bruxelles (Museum van het Broodhuis) gyűjteményében őrzött festményt, amely valójában szintén Mbert főherceg ravatalát ábrázolja" (5. kép). Ezt a meghatározást támasztja alá a képnek a budapesti darabbal való összevetése is. Ugyanazt a lépcsős-baldachinos ravatalt látjuk, rajta a ferences