Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
Fejet mintázó boroskancsók az Antik Gyűjteményben
Navigius egyetlen szignált darabja került elő bizonyosan Tunézián kívül az itáliai Grosseto mellett fekvő Polverosánál feltárt villa temetőjéből, G. Maetzke, Villa rustica in tenuta Polverosa, Notizie degli scavi diantichità 12 (1958), 47-48, fig. 16-17, 46-47; J. Garbsch, Zwei Navigius-Kannen in der Prähistorischen Staatsammlung, Bayerische Vorgeschichtsblätter 46 (1981), 195. Salomonson 1968, 111. Hasonló jelenség figyelhető meg a reliefdíszes árun is, Garbsch 1981, 197. A. W. Mees, Organisationsformen römischer Töpfer-Manufakturen am Beispiel von Arezzo und Rheinzabern mit Berücksichtigung von Papyri, Inschriften und Rechtsquelle, Rom.-Germ. Zentralmuseum, Mainz, Monogr. 52, Mainz 2002, 209 sk.; az észak-afrikai műhelyekhez lásd M. Mackensen, Die spätantiken Sigillata- und Lampentöpfereien von El Mahrine (Nordtunesien). Studien zur nordafrikanischen Feinkeramik des 4. bs 7. Jahrhunderts. Münchner Beiträge zur Vor- und Frühgeschichte 50, München 1993, 479 sk. Műhelyéről: Salomonson 1969, 85-98; Hayes 1981, 176-181; az El Aouja áru (C1-C2) és a chiara C (C3) kapcsolatáról M. Mackensen, Tonabformung eines reliefVerzierten Metallgefäßes des S.Jahrhunderts aus dem zentraltunesischen Töpfereizentrum Sidi Marzouk Tounsi, Bayerische Vorgeschichtsblätter 70 (2005). Neve officinatorként és kurzív feliratokon Navigius, Nabigius és Naigius formában is ismert. Navigius: oinophoros váza vállrészen kurzív formában a müncheni Prähistorisches Stattsammlungban, ltsz. 1981, 1300. Ex oficina [NJavigi, Garbsch 1981, 192. Naigius: oinophoros váza vállrészen kurzív formában a müncheni Prähistorisches Stattsammlungban, ltsz. 1977, 100: Ex [o]f(i)ci(na) ? Naigius, Garbsch 1981, 192; a Louvre gyűjteményében az El Aouja temetőből, ltsz. AO 8192: Ex oficiiNaigius, Garbsch 1981, 191, 192 és Polverosa, oinophoros váza vállrészen kurzív formában Naigius?, Maetzke 1958, 47-48, figs. 16-17, 46-47; Garbsch 1981, 191; Flecker 2005, 160. Az El Aouja kerámiáról: Salomonson 1959, 46-50; Salomonson 1968, 109-113. Flecker 2005, 139. A mécsesgyártás és az El Aouja kerámia (sigillata chiara A/C) kapcsolatáról lásd Salomonson 1969, 80, a közép-tunéziai műhelyekről további irodalommal: M. Mackensen, Spätantike nordafrikanische Lampenmodel und Lampen, Bayerische Vorgeschichtsblätter 45 (1980), 205-207, 213. M. Mackensen-G. Schneider, Production centre of Mrican red slip ware (2nd-3rd c.) in northern and Central Tunisia: archaeological provenence and reference groups based on chemical analysis, Journal of Roman Archaeology 19 (2006), 163-190; Flecker 2005, 158. A közép-tunéziai műhelyekről és az ott gyártott kerámia anyagvizsgálatáról: Mackensen 2005, 171-172, Anm. 16, 172, további irodalommal. A bennünket közelebbről érdeklő Henchir es-Srira esetében csak a késő római gyártmányokra utal; ennél a gyártóhelynél agyagvizsgálatokra sem került sor, lásd M. Mackensen-G. Schneider, Production centres of African red slip ware (3 rd-7 th c.) in northern and central
