Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
Fejet mintázó boroskancsók az Antik Gyűjteményben
Tunisia: archaeological provenance and reference groups based on chemical analysis, Journal of Roman Archaeology 15 (2002), 122, 130-131. A közép-tunéziai műhelyekhez lásd D. P. S. Peacock-T. BejaouniN. Ben Lazareg, Roman Pottery Production in Central Tunisia, Journal of Roman Archeology 3 (1990), 59-84. A másik közép-tunéziai műhely, amely a 3. századtól működhetett, Sidi MarzukTounsiben lokalizálható. Ennek a műhelynek erős fémművességi kapcsolataival és a többrészes formatálak alkalmazásával foglalkozik Mackensen 2005, 169-171. U. Heimberg, in Staatliche Vertrauenmannes für kulturgeschichtliche Bodenaltertümer von 11. bis 31. 12. 1971, bearb. von U. Heimberg- W. Jansen-H. E.Joachim, Bonner Jahrbücher 113 (1973), 109; Garbsch 1981, 1 98; J. Garbsch, Terra sigillata. Ein Weltreich im Spiegel seines Luxusgeschirrs, kiáll, kat., München 1982, 94. Salomonson 1969, 89-90. A lüífler-gyűjteményben őrzött, Tahinas által szignált váza és egy német műkereskedelemben feltűnt Navigius által készített darab formájának azonossága vagy hasonlósága alapján Tahinas és Navigius egy ideig azonos időszakban működhettek. Salomonson 1980, 73. Flecker 2005, 146-149. Heimberg 1973, 110; Heimberg 1976, Anm. 8, 252. Ezt a famíliát Africa proconsularis 1. század végi epigráfiai forrásaiból is ismerjük. A család a Kr. u. 2. század második felében és a 3. század elején tekintélyes vagyonnak örvendett, amit nemcsak kiterjedt birtokaikon folytatott mezőgazdasági termésének, hanem az általuk alapított kerámiaüzemeknek is köszönhettek. A praedia Pullaenorum a Douggához közel, Uchi Maius (Tunézia) tájára lokalizálható, Carandini 1970, 760-768; Salomonson 1980, 82, az epigráfiai forrásokhoz lásd L. Leschi, Etudes d'epigraphie, d'archéologie et d'histoire africaines, Paris 1957, 121 skk.; M. Bonello Lai, La gens Pullaiena, in M. Khanoussi-A. Mastino, Uchi Malus I, Sassari 1997, 245-281. A Dougga környéki kerámiához lásd S. Polla, Territorio e ceramica nella regioné di Dougga (Alto Tell Tunisino), in Territorio eproduzioni ceramiche. Paesaggi, economia e società in età romana (a cura di S. Menchelli-M. Pasquinucci). Instrumenta 2, Pisa 2006, 147-151. Ez az officina a 2. század végén és a 3. században érte el működésének fénykorát, Mandel 1988, 187. A knidosi gyártáshoz legutóbb D. Baldoni, Vasi a matrice di età imperiale a lasos, Missione Archeológiai Italiana di lasos III, Roma 2003. Mandel 1988, 189. Dövener 2000, 150. Salomonson 1980, 73. Flecker 2005, 158; Maetzke 1958, 45 sk. (összeállításukat lásd Garbsch 1981, 195-196.
