Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
Fejet mintázó boroskancsók az Antik Gyűjteményben
kis-ázsiai elemek átvétele elsősorban a byzacenai műhelyekben történt. Itt a helyi fazekashagyomány is erős lehetett, ezért nem véletlen, hogy Navigius és kollégáinak műhelye - amelynek különleges gyártmányain a helyi elemek továbbélése is felfedezhető - éppen Közép-Tunéziában működhetett. A terra sigillata chiara D reliefdíszű típusainak díszítésrendszere is kapcsolódik technikájában bizonyos fokig a Navigius fej alakú edényeihez és lagynosaihoz. J. Garbsch és U. Heimberg szerint Navigius és a köréhez tartozó fazekasok Kr. u. 300 körül tevékenykedhettek. 82 }. W. Salomonson időrendi különbséget állapított meg Navigius és Gududio, valamint Saturninus műhelye között. Míg előbbi a 3-4. század fordulóján, illetve a 4. század legelején (Kr. u. 290-320 között) működhetett, 83 addig Gududio működési idejét a 4. század második negyedére tette, mivel egyik mécsesének ókeresztény felirata: Dominus Vobiscum, csak a milánói edictum. utáni időszakban kerülhetett az afrikai kerámiaárura. A keltezés indoklásánál J. W. Salomonson az afrikai sigillaták anyagával kapcsolatos megfigyelésekre is hivatkozik. Vörös agyagot az afrikai műhelyek csak a 3. századtól használtak, korábban, a 2-3. század folyamán a mécseseket világosabb, sárgásszürke agyagból készítették. Amíg egyfelől az észak-afrikai, fej alakú kiöntővel ellátott lagynosok korai keltezését cáfolja, kizárva a 3. század első felét a keltezés lehetőségei közül, amit pedig a kis-ázsiai elemek átvétele, a prototípusokhoz való időbeli kapcsolódás szempontjából inkább számításba lehetne venni, másfelől kiragad néhány lagynost (például a Louvre két edényét, valamint egy amszterdamit; ez utóbbinak vállán a szőlőinda, illetve a dionysosi menet a kis-ázsiai előképekkel való közvetlen kapcsolatot mutatja), amelyeket időrendileg különállónak tart. A fél évszázadnyi időrendi hiátusra azonban, amely a kis-ázsiai emberi fejjel díszített kiöntőjű lagynosok és az észak-afrikai darabok között fennáll, nem ad kielégítő magyarázatot. Ezzel szemben U. Mandel és újabban M. Flecker 8 ' az észak-afrikai műhelyeket korábbra keltezi. Szerintük működésük kezdete - amely a részeg öregasszony típusú lagynosok gyártásával indul - valamikor a 200 körüli időre, a 3. század első felére tehető. 86 A fej alakú kiöntő a Pullaeni-műhely figurális edénytípusaival mutat hasonlóságot. 8 ' Az edények vállrészének díszítése a Luccei-műhelyben készült darabokéval vethető össze. 88 Mandel szerint a Navigius-műhéíy kezdetét a tetrarchia koránál lényegesen korábbi időszakra kell keltezni, legalább a Kr. e. 3. század közepére. Ezáltal érthetővé válnának az El Aouja reliefes kerámia A-C típusaival való egyezések, valamint a knidosi oinophoroi és azok észak-afrikai utánzatai közti, 200 körűire tehető kapcsolata. 89 Érvrendszerében fontos szerepet kapnak a fejet mintázó kiöntőkön látható különböző hajviseletek. Ezek közt ugyanis nem található meg a fejtetőt fedő toronyfrizura, amely már a 3. század közepétől divatos volt, hanem a Severus-korra jellemző nyaki hajcsomót mutatják. 90 Ezzel szemben az arcrész kialakítására szolgáló matricák a 3. századi frizuradivat előrehaladottabb formájához alkalmazkod-
