Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
Fejet mintázó boroskancsók az Antik Gyűjteményben
tak. A szakirodalom révén megismerhető képanyag alapján ez az érvelés nehezen követhető. Egyáltalán kérdéses, hogy a portrészobrászatnak megfelelő aktualizálásnak törvényszerűen végbe kellett-e mennie a lagyiiosokon látható fejek esetében is? 91 EJ. Mandel ezenkívül számol a divatban egyfajta „provinciális lemaradással" is. Az afrikai provinciák esetében elképzelhető Severus kori előképekhez hosszabb ideig tartó ragaszkodás is. Nehezen képzelhető el, hogy a Navigius-műhéiy ilyen hosszú ideig működött volna, egészen a tetrarchia korának végéig. Biztosan egyetérthetünk viszont a műhelykör késői gyártmányainak Konstantinus kori keltezésével, amelyet Salomonson a Louvre-ban őrzött fiúfejet ábrázoló kancsó alapján javasolt. 92 A Navigius-kör műhelyének, az észak-afrikai edényművesség többi termékével szemben, aránylag szűk piacterülete volt. x\rujuk elterjedése főként Tunézia középső részére korlátozódik, szórványosan lelhető fel Kyrenaikában 93 és mindössze egyetlen példányát ismerjük egy itáliai villából. A fentiekben bemutatott észak-afrikai fej alakú edények eddig kizárólag sírmellékletként kerültek elő, 94 és az oinophoroi-csoport edényei is általában temetkezésekből származnak. 9 ' A kancsók, amelyek szatírt, maenádot, ifjút vagy iszákos öregasszonyt ábrázolnak, könnyen kapcsolatba hozhatók Dionysos (Bacchus) kultuszával, amely éppen Észak-Afrikában, Liber Paterrai azonosítva, nagy népszerűségnek örvendett. A dionysosi misztérium révén kifejeződik az elhunyt új életére vonatkozó remény, ennek ellenére az oinophoroi-csoportba tartozó kerámia a napi élet tartozéka volt, symposiumdkan ivó- vagy töltőedényként vagy öblítőedényként szolgálhatott, s csak másodlagos funkciója lehetett a halottkultuszban. Az észak-afrikai kerámiaműhelyek többnyire prosperáló latifundiumokon találhatók, amelyeknek gazdasági alapját a hatalmas olajfaültetvények és a gabonatermesztés jelentették. Minden bizonnyal a possessor fundi rendelkezett a műhelyek működtetéséhez szükséges infrastruktúrával, amely ennek a kerámiának óriási, „interprovinciális" piacot biztosított. Az észak-afrikai kerámia széles körű elterjedése a kerámiaipar és az agrártermelés szoros kapcsolatának köszönhető. 96 Az egyszerű tányérok és fedők nyilván mezőgazdasági termékek kísérőjeként kerülhettek jelentős mennyiségben Itáliába, vagy olyan távoli provinciákba, mint Noricum vagy Pannónia, ahol mennyiségük természetesen sokkal csekélyebb. Az észak-afrikai kerámiaipar, ezen belül az itt bemutatott sajátos csoport, a római provinciák közötti kulturális kapcsolatok és a késő római gazdaságtörténet szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. Gabler Dénes az MTA Régészeti Kutatóintézetéllek munkatársa, Márton András régész.
