Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Fejet mintázó boroskancsók az Antik Gyűjteményben

A fényes bevonatú boroskancsók (lagynoi) és azok emberfejjel díszített változatai a kis-ázsiai OLVO(popoL formakincsébe tartoznak.

25 A lagynos tipikus hellenisztikus edényforma, bár eredete a geometrikus korba nyúlik vissza.

24 A római kori korsók is erre a formára vezethetők vissza.

21 A csoport eredetét - elterjedése alapján, amely Kis-Azsia nyugati partvidékét, Alexandriát és Tunéziát foglalja magában - mindenképpen Nyugat-Kis-Azsiában kell keresnünk, ahol a karikizált fejben végződő lagynosok legkülönbözőbb változatai lelhetők fel. J. W. Salomonson szerint az oinophoros csoport talán több délnyugat-kis-ázsiai gyártócentrumból származtatható, de több okból is valószínűsíthető, hogy gyártásukban Knidos játszhatott vezető szerepet, ahol igen sok kettős kónikus, fejben végződő dombordíszes kancsót gyártottak.

26 Ebben a városban, amely egyébként bort is exportált - nagy számban kerültek elő fazekaskemencék és formatálak, amelyek azt bizonyítják, hogy itt dombordíszes edényeket gyártó műhelyek is működhettek. Noha Knidosban számos lagynos-töredék került elő a feltárások során,

2 a budapesti darabokkal egy formából készült, vagy hozzájuk nagyon közel álló darab nem ismert ebben az anyagban. A knidosi császárkori dombordíszes kerámia gyártása korábbi, hellenisztikus edényművességi hagyományokra tekint vissza.

28 A ritkább császárkori edények - a késő hellenisztikus formától eltérően - szabályosabb, szinte szimmetrikus arányokat mutatnak.

29 Korábban a kis-ázsiai szűk nyakú, kettős kónikus kancsók gyártásának kezdetét Kr. u. 70 körüli időpontra keltezték.

30 U. Mandel szerint azonban gyártásuk már a Kr. u. 1. század harmadik negyedében megkezdődhetett, sőt a Claudius-kor is számításba vehető.

31 A típus gyártása - a női fejben végződő büsztök hajviselete alapján - a 2. században, sőt a 3. század elején is folytatódhatott.

32 A csoport eredetét - elterjedése alapján, ami Kis-Azsia nyugati partvidékét, Mexandriát, Tunéziát, Itáliát és az M-Duna vidéket foglalja magában - mindenképpen Nyugat-Kis-Azsiában kell keresnünk. A csoport több délnyugat-kis-ázsiai centrumból származtatható, de több okból is valószínűsíthető, hogy gyártásukban Knidos játszhatott vezető szerepet. Két gyártási központ: Knidos és Pergamon ma már viszonylag jól elkülöníthető egymástól. Pergamonban az oinophorosgyártás során szintén hellenisztikus tradíciókhoz nyúltak vissza.

33 Edényünk gránátalma- vagy babér-?füzérének legjobb párhuzamait a pergamoni dombordíszes, gladiátorjelenetet ábrázoló kulacsok vagy a mécsesek discusának körbefutó díszítésein találjuk meg. Az egyfülű relicfdíszű kancsók Dionysos-fejben, női vagy néger fejben végződnek és átveszik az oinophoroi vaskos profilállású szájkiképzését. Ezeket a hajviselet alapján a Kr. u. 3-4. századra tehetjük.

34 Hasonlóan az egyiptomi dionysikus fesztiválon (Lagynophoria) használt társaihoz,

3

'' a fej alakú kancsók és a fejjel díszített kiöntőjű lagynosok is Dionyos kultuszához köthetők.'

6 Knidost nemcsak a formák és a díszítőmotívumok alapján tekinthetjük e kerámia gyártóhelyének, hanem az agyag és a bevonat színe alapján is.

3, Knidosban a Hadrianus-, illetve kora