Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
Archaikus kerámia Veiiből
egyikről sem lehet azt állítani, hogy nem készülhetett Veiiben, másfelől talán az 5. oinochoét kivéve azt sem, hogy feltétlenül Veiiben készült. Hasonlóképpen sem kizárni, sem biztosnak tekinteni nem lehet, hogy egyetlen leletből származnak, bár kronológiájuk megengedi az utóbbi feltevést, mert valamennyi darab elhelyezhető a Veii középső orientalizáló korszakának vége és késő orientalizáló korszakának kezdete közti időben, a Kr. e. 7. század utolsó harmada és esetleg a 6. század eleje közti években. Ennek tudatában alkalmasak néhány általánosabb, az ekkor már várossá vált település egészére vonatkozó megfigyelésre, amely nem gazdagítja ugyan új vonásokkal, de megerősíti az utóbbi évtizedekben fellendült kutatások eredményeit. 46 A teljességnek ebben az esetben értelmetlen igénye nélkül, példaként felsorolt párhuzamokból kitűnik, hogy a korszak Veiiben fellelhető kerámiája egy Dél-Etruriát és Latium Vetust magába foglaló, kis részben északabbra is, délen pedig Campaniáig elterjedt „köznyelv" része, legalábbis a lakosság középső rétegének szintjén, amelyet a vázák nyilvánvalóan képviselnek. Bármilyen szerényen is, de tükröződik bennük Veii egykorú kultúrájának legalább három fontos összetevője, a helyi hagyomány, a korinthosi és kisebb mértékben a keleti görög import mintaadó hatása. Nem dönthető el, hogy az említett terület kultúráját jelentősen alakító további tényező, a közel-keleti és egyiptomi hatás nyomainak hiánya a „lelet" hiányosságával magyarázható-e, vagy esetleg már annak a következménye, hogy a vázák kronológiájára javasolt időszak végén, mint ismeretes, Latiumhoz hasonlóan Veiiben is erősen korlátozódott a sírok mellékleteinek luxusa - mert az aligha kétséges, hogy elsősorban sírokban előkerült darabokról van szó. Mindenesetre az egykori Szőllősy-gyűjtemény veii tárgyai a város virágkorának tanúi, abból az időből, mikor Veii Rómának legalábbis egyenrangú vetélytársa volt. Bár az egyéb leletek közt nem ritka sajátosan lokális vonások (az említett 5. oinochoé kivételével) hiányoznak az együttesből, olyan kultúrát kell mögöttük elképzelni, amelyet az elsők között termékenyített meg beköltözött görög mesterek munkássága; amely mai ismereteink szerint először díszítette figurális festéssel előkelőinek sírkamráit. A fenti vázákkal nagyjából egy időben készültek a Tomba Campana freskói és talán már működött az a koroplasztikai műhely, amelynek egyik mesterét a hagyomány szerint nemsokára Rómába hívták meg a capitoliumi templom Jupiter-szobrának megmintázására. Szilagyi János György a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjtemény éiiek tudományos főtanácsadója.
