Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Archaikus kerámia Veiiből

alakú, kissé megtört profilú test; alacsony, alján enyhén homorú talpkorong; csaknem derékszögben kihajló keskeny szájperem, rajta egymás mellett két felfüggesztésre vagy fedél rögzítésére szolgáló lyuk. A szájperemen az edénytestre kívül-belül átmenő festés; a csésze belsejében középen kerek festett folt, körülötte vastag sáv; kívül az edény oldalán három sáv, a harmadik rámegy a talp oldalára és a talp alján spirálisba csavarodik. Az egyelőre nem kellőképpen alátámasztott feltevés szerint keleti görög eredetű edénytípus

32 nemcsak Veiiben volt népszerű," hanem széltében Dél-Etruriában, elsősorban Tarquiniában/

4 valamint a faliszk-capenai területen,

31 és gyakoriak az előfordulásai Latiumban is, Róma környékétől Satricumig.

36 Nyilvánvalóan elsősorban étkezésre használt edény volt, de közelebbi elsődleges rendeltetéséről csak bizonytalan találgatások vannak.

3

' Viszonylag hosszú élete a Kr. e. 7. század közepe táján kezdődhetett, de a késő orientalizáló korban, a 7. század utolsó-6. század első negyedében is népszerű maradt. 7. TALPAS CSÉSZE. Korongon készült; barnás világossárga agyag (10YR 7/3-8/3); festetlen, sárgásfehér bevonással. Magassága: 5,65 cm; talpátmérő: 6,45 cm; szájátmérő: 9,2 cm. A láb ragasztva, a csésze alján kis hiány, kiegészítve (13. kép). Lapított félgömb alakú csésze, keskeny szájperem, amely a csésze belsejébe is benyúlik, és kívül-belül barázdával válik el a csészétől. Tölcsér alakú talpban végződő széles, alacsony láb. A csésze külső oldalán háromszor három vízszintes bekarcolt vonal kétszer két szélesebb barázdával váltakozva; a láb alján két barázda, a talp fölső oldalán belül három bekarcolt vonal, külső szélén három barázda. A kisméretű, fedél nélküli talpas csésze típusa nem görög eredetű, hanem impasto, és részben bucchero előzmények nyomán Itáliában alakult ki.

38 \

7

áltozatai nagy számban kerültek és kerülnek elő, elsősorban Dél-Etruriában és Latiumban.

39 Etruriában főként a fenti festetlen változat

40 volt népszerű, elsősorban Cerveteri és Veii területén;

41 készítő műhelyeit is itt kell keresni, bár egy-egy példány északabbra is eljutott, legalább Estéig.

42 Használatának nyilvánvalóan több funkciója is elképzelhető: étkezésnél ételízesítőket tarthattak benne,

41 és italáldozatnál is használhatták, az a feltevés azonban, hogy thymiatérion is lehetett,

44 égésnyomok teljes hiányában nem látszik valószínűnek. Nem lehetetlen viszont, hogy legalábbis az itt tárgyalt változat fából készült prototípus folytatása.

43 Minthogy sem a vázák pontos lelőhelye, sem kontextusa nem ismert, csak nagyon kevés az, amit - hangsúlyozott feltételességgel - együttesükről el lehet mondani. Ami az eredetüket illeti: