Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Archaikus kerámia Veiiből

5,55 cm; legnagyobb testátmérő: 14,5 cm. Több darabból ragasztva; a kiöntő széléből és a testen a frízből egy darab hiányzott, kiegészítve. A váza tulajdonosánál baleset folytán összetört, töredékeinek egy része megsemmisült; 2006-ban ellenőrzésekor a nyak és a szájrész a füllel teljesen, a testnek mintegy kétötöde hiányzott. A megmaradt összeillő darabokat az ép talppal Csáki Klára restaurátor összeállította. Az Antik Gyűjtemény fényképtára megőrizte az 1960-as évek elején restaurált vázáról 1974-ben készült fényképeket (6-9. kép). Lapított bikonikus test, amely törés nélkül folytatódik az alacsony, széles nyakban és a hármas kiöntőben. A kiöntő elöl csaknem csúcsossá szűkül, kétoldalt szélei a fülek mellett kissé behajlanak; három rúdból álló fül; alacsony talp, alján középen kerek bemélyedés. A szájon kívülbelül, a fülön kívül és kétoldalt, a fül tövében egy téglalap alakú részen és a talp külső oldalán barna festés. A nyakon vízszintes hullámvonal, amely a fül alatt megszakad; a vállon a fül tövéig körbefutó nyelvsor, amelyet fönt két, alul három vízszintes vonal határol. A test legnagyobb szélességénél fríz: négy jobbra futó „kutya" sziluettje, ezalatt két vízszintes sáv, majd barnára festett mező, legalul pedig négy nyalábban nyelvek (háromszor hat, egyszer öt). Az oinochoé formája és részben díszítése is

2- korinthosi mintaképeket követ, de a váza etruszk műhelyben készült. A formának ez a lapított bikonikus testű változata egyedülállónak látszik; némileg közel áll hozzá (díszítésében is) egy elkobzott anyagból a római Museo di Villa Giulia raktárába került példány;

26 a test formája, eltérő szájjal és talppal, a bucchero kerámiában ismeretes.

2, A futó kutyák (és olykor nyulak) sziluettben ábrázolt fríze szintén korinthosi eredetű,

28 onnan került át az etruszk kerámiába, ahol túlnyomórészt kisméretű illatszeres edényeket díszített, oinochoét vagy általában italtöltésre használt kancsót, rendkívül ritkán.

29 Vincenzo Bellelli tett először kísérletet az etruszko-korinthosi anyag feldolgozására és rendszerezésére,

30 joggal mutatva rá az egyéb kritériumokat nélkülöző darabok időrendi meghatározásának és a festőegyéniség megnyilvánulására kevés lehetőséget adó frízek attribuaiásának nehézségeire. Csak ennek hangsúlyozásával lehet a Kr. e. 7. század utolsó negyedében, esetleg a következő század elején készült oinochoét az Mbizzatitól kölcsönzött elnevezésű Menyét-csoportba (Gruppo del Furetto) sorolni, és annak egyik festőjéhez kapcsolni. Az azonosítható munkáinak lelőhelyei alapján valószínűleg Veiiben dolgozó mestert a csoport többi festőjétől - a váza egykori tulajdonosa iránti kegyeletből - Szőllősy-festő néven érdemes megkülönböztetni.

31 A vállat díszítő hullámvonalról lásd a 3. kotyléhoz írt 20. jegyzetet. 6. FÜLETLEN CSÉSZE. Korongon készült; krémsárga agyag (5YR 7/4-7/6), barnásvörös festés (2.5YR 5/6-6/6). Magassága: 4,9 cm; talpátmérő: 4,3 cm; szájátmérő: 12,9 cm. Két darabból összeragasztva; a törés mentén és a szájperem alján kis lepattogzás (10-12. kép). Félgömb