Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

ANNUAL REPORT - A 2007. ÉV - Az évszak műtárgya. Kamarakiállítások az Antik Gyűjtemény rendezésében

AZ ÉVSZAK MŰTÁRGYA KAMARAKIÁLLÍTÁSOK AZ ANTIK GYŰJTEMÉNY RENDEZÉSÉBEN Az évszak műtárgya kamarakiállítás-sorozat negyedik évében - hagyományainkhoz hűen - új szerzeményeket és új kutatási eredményeket is bemutattunk. A négy kiállítás a Mediterráneum négy különböző területének művészeti emlékeit sorakoztatta fel. A 2006-ban vásárolt, látszatra lovas és gyalogos erdőszéli találkozását ábrázoló márvány dombormű feltehetően a pontusi-kis-ázsiai terület görög szobrászműhelyeinek egyikében készülhetett a Kr. e. 1. században. Az építészeti keretbe foglalt kompozíció fő alakja a lóháton közeledő ifjú. A dombormű bal sarkában álló köpenyes férfi a köszöntés-tiszteletadás gesztusával emeli fel jobb kezét. A jelenetet mindkét oldalról falombok között tekergőző kígyó keretezi. A pillérek és az architráv jelzi, hogy amit látunk, valójában szakrális térben játszódik, az ábrázolás a lovas hérós és a tiszteletét ápolók görög világban általánosan elterjedt ikonográfiái szkhémájába illeszkedik. Az európai hagyományban a hérós fogalma elsődlegesen a homérosi eposzok hőseihez kapcsolódik. A hellenisztikus korra azonban a szó jelentése sokkal tágabb lett: olyan halottakat is illethettek ezzel az elnevezéssel, akiknek a tiszteletére kultuszt alapítottak, de egyszerűen azt is jelenthette: 'megboldogult'. Ábrázolásuk egyik népszerű formája az Antik Gyűjtemény domborművén is látható lovas hérós képe. Ezek a lovas domborművek jól jelzik a halotti és a héróskultusz összefonódását: csakis a rájuk vésett felirat alapján lehet eldönteni, hogy sírdomborműről vagy fogadalmi reliefről van-e szó. Felirat híján, mint a budapesti dombormű esetében is, csupán azt mondhatjuk, hogy az építészeti keret templomra utal, a két fa pedig hérós-ligetre, a kígyók a hérós-lét, a köpenyes férfi pedig a kultuszt ápolók képi jele. Az ábrázolás tehát mindenképpen a halott emlékezetének fenntartására utal. Az elmúlt években került a gyűjteménybe egy egyedülálló terrakotta mécsestartó állvány, amely szentélymodellként is értelmezhet/). A nyári kiállításon bemutatott tárgy kapuban álló bikát ábrázol, a kapu tetején galamb formájú madarakkal. A kapuiéiba mindkét oldalát plasztikusan megmintázott szarvpárral és bekarcolt cikcakkmotívummal díszítették. A kapu tetejére applikált mécsest - az égésnyomok tanúsága szerint - egykor valóban használták. A Kr. e. 2. évezredben és az 1. évezred elején a Aíediterráneum keleti medencéjében készítettek plasztikus állat- vagy emberalakokkal díszített épületmodelleket. A szentélymodell-mécsesállvány feltételezett készítési helyét a rajta lévő madarak és bika megmintázása is megerősíti: hasonló állatalakokat a terület késő bronzkori és kora vaskori terrakotta- és bronz kisplasztikájában találunk. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a budapesti szentélymodell az ókori Levante területén, a Kr. e. 1600-1100 közötti időben készült, és valószínűleg a terület korabeli lakóinak, a kana-