Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

ANNUAL REPORT - A 2007. ÉV - Az évszak műtárgya. Kamarakiállítások az Antik Gyűjtemény rendezésében

ánitáknak a kulturális hagyatékába sorolható. A bika és a galamb a kanaánita pantheon két fontos istenalakját szimbolizálja: Baált, a hadistent, és Astartét, a szerelemistennőt. Szent állataik egyetlen mécsestartón való megjelenítése talán arra utal, hogy a templomban, ahol a mécses világított, mindkét istent tisztelték. A kiállítássorozat történetében először 2007 őszén nyílt lehetőség arra, hogy egy ókori város művészetét bemutathassuk. A dél-itáliai Campania tartomány északi szélén fekvő kisváros, Teano mint a „történeti kézfogás" színhelye ismert a köztudatban: 1860 októberében itt találkozott Garibaldi II. Viktor Emánuellel és itt ismerte el őt az egységes Olaszország királyának. A Kr. e. 6. században az ókori Teamim Sidicinum területe az oszk nyelvet beszélő sidicinusok birtokába került, majd a 4. században létrejött maga a város. Alig egy évszázaddal késeibb a római hódítás vetett véget önálló életének. A város hódítás előtti művészetéről - a 20. századi ásatásoknak köszönhetően - egyre gazdagabb kép rajzolódik ki. Az őszi kiállításon szobrászaténak és vázafestészetének emlékeit mutattuk be. A csúcsos süveget viselő, életnagyságú terrakotta férfifej a gyűjtemény régi darabja. Eredetére az egyik városon belüli, az úgynevezett loretói szentély ásatásai után derült fény: a budapesti fej a kizárólag itt talált ifjúfej-sorozatba tartozik. Bizonyosan helyi műhelyben készült, stílusa alapján a Kr. e. 5. században. Szintén helyi készítésű a két bemutatott 4. századi váza közül a színes festéssel díszített tálka, amely az úgynevezett Teano-csészék csoportjába tartozik. Díszítésük technikája alapján az Apulia görög városaiban készített Gnathia-edényekkel hozhatók kapcsolatba: a fekete alapra festett színek, a bekarcolt, pecsételt vagy hengerelt növényi és geometrikus motívumok „a figurális festéstől való elfordulás tünetei", és ugyanerre utal a valószínűleg ugyancsak teanumi műhelyben készült Arethusa-csészék divatja is. Nevüket a feketemázas csésze tondójában plasztikusan megmintázott női fejről kapták. Ez ugyanis Arethusa nimfa 5. századi syracusai pénzekről ismert képmásának lenyomata. A Teanum művészetét bemutató kiállítás jól tükrözi azt a tudományos törekvést, amely az egységesként felfogott itáliai művészet után ma már az egyes központok művészetének jellegzetességeit igyekszik meghatározni. A téli kiállítás fő darabja egy kisméretű mészkő dombormű volt, amely Kákosy László halála (2003) után került az Antik Gyűjteménybe. A kiállítást a nagyszerű egyiptológus emlékének szenteltük. Az alig tíz centiméteres relief szentélyfülkében, talapzaton kuporgó íbiszmadarat ábrázol, előtte áldozati ajándékokkal teli kosár, alatta pedig görög nyelvű felirat: EPMHC. Az Egyiptomban a kései császárkorban készült dombormű nem csupán ennyit jelent; figurális ábrázolása ugyanis egyúttal hieroglif szövegként is értelmes. így - mint képrejtvény - a következő szövegben oldható fel a kép: a talapzat olvasata maát, ezen nyugszik (hotep her) az íbiszmadár, egyiptomiul Dzsehuti, azaz Thot. A kis kompozíció tehát az istenség egyik régi titulusát