Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Addenda - Joseph Heintz további rajzai

ADDENDA: JOSEPH HEINTZ TOVÁBBI RAJZAI JÜRGEN ZIMMER Gerszi Teréz 80. születésnapjára hálám jeléül Egy ceuvre-katalógus munkálatai sohasem tekinthetők befejezettnek. Ezzel együtt kell élni annak, aki efféle mű összeállítására vállalkozik - különösen, ha egy olyan művész rajzainak katalógusáról van szó, aki több mint négyszáz évvel ezelőtt élt. Gerszi Teréz 1958 óta többekkel együtt dolgozott azon, hogy az id. Joseph Heintz (1564-1609) rajzainak ceuvre-katalógusát ne lehessen lezártnak tekinteni.

1 Nem utolsósorban ezért vagyok különösen hálás a lehetőségért, hogy 80. születésnapjára Gerszi Teréznek ajánlhatom a kutatás 2007 végéig elért eredményeit, hiszen e munkában neki is része volt.

2 A megállapításaitól való esetleges eltéréseket, kérem, fogadja megértéssel és tartsa mintegy megkésett párbeszédnek. Heintz életművének eme kiegészítései felhívják a figyelmet az 1988-as ceuvre-katalógus' tévedéseire, a javítások azonban nem minden esetben egyértelműek. A mostani lehetőségért ugyanakkor azért is hálás vagyok, mert Heintz rajzainak a többi gyűjteménynél gazdagabb budapesti csoportja kiváló lehetőséget nyújt ezen új adatok közlésére. A tizenhét rajz közül, amelyek az eltelt időben az 1988-as katalógushoz mintegy kiegészítésként hozzájárultak, három, Heinz saját leleményét képezéí rajzot választottam ki közelebbi vizsgálat témájául. A többi esetben túlnyomórészt más alkotók művei után készült rajzokról van szó, amelyeket a császári kamara festője korai itáliai korszakában vetett papírra. Ezek értéke leginkább abban rejlik, hogy figyelemre méltó frissességgel tudósítanak időközben megsemmisült műalkotásokról. Heinz rajz-œuvre-jének általános képe e kiegészítésektől nem változott. A régi és kortárs művek után készült másolatok továbbra is jelentős helyet foglalnak el benne, és itt lenne az idő foglalkozni az életművön belüli funkciójuk, „használatuk", vagy akár létrejöttük egyéb okának kérdéseivel. A mások munkái után készült sok rajz között eddig még egyetlen olyat sem sikerült találni, amelynek esetében nyilvánvaló lenne a saját mű számára való köz-