Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)
Addenda - Joseph Heintz további rajzai
vétlen átvétel. Furcsa módon, minél több rajz kerül elő, annál nyilvánvalóbbá válik tudásunk nagyon is töredékes volta a rajzolt életmű egészéről, tulajdonságairól és törvényszerűségeiről. A többi tizennégy rajzról, bármily érdekesek legyenek is, csak egy-egy rövid katalógustételt nyújthatunk. Mivel az életműbe újonnan bekerült rajzok a művek kronológiáját még mindig nem tisztázzák egyértelműen, elsősorban az „érett" alkotókorszak (1591 és 1609 között) esetében meghagytuk a korábbi, általában feltételezett datálásokat; új szempontok az 1587 és 1591 közötti korszak esetében merülhetnek fel. A kiegészítésben leírt rajzok többsége a műkereskedelemben bukkant fel, néha éveken át többször is, néha csak egy alkalommal, hogy azután gyakran mindmáig íellelhetetlenül eltűnjön. Csak hat található biztosan és hozzáférhetően többé-kevésbé „nyilvános" gyűjteményben. Egy rajz esetében nem tudom Gerszi Teréz attribúcióját fenntartás nélkül elfogadni, így ki kell hagynom. 4 A rajz, amely Raffaello (illetve Giulio Romano) Villa Farnese-beli műve, az Amor bemutatja Psychét a három Gráciának egyik Grácia-hátaktja után készült, egy részletében sem mutatja Heintz egyéni kézjegyének karakterisztikus vonásait, bár a rajz színeskréta-technikája, általános felfogása és talán motívumai is egyeznek Heintz számos rajzával - ez utóbbi azonban egy másolat esetében nem értékelhető sokra. Az 1584-ből való Farnesina utáni rajz, amely Heintz talán legkorábbi autentikus rajza (1. kép) illusztrálja mindazt, ami szavakkal csak tökéletlenül írható le. Sok gyűjtemény őriz ilyen - néha épp a Villa Farnese freskói után készült - rajzokat és csak ritkán lehet ezeket egy bizonyos kéznek tulajdonítani." Számíthatunk tehát a rajz-oeuvre-katalógust érintő további változásokra, valamint arra is, hogy Heintz újabb rajzai - és festményei - kerülnek elő. Elgondolkoztató, hogy egyedül 2003 vége és 2007 júniusa között Heintz három azonos témájú - Szatírok és nimfák - rajzát árverezték el. A három közül csak egy lapnak igazolható megbízhatóan jó provenienciája: a prágai gyáros, Adalbert von Lanna híres gyűjteményéből származik. A másik kettő eredete lehet éppily előkelő, de származásukról semmi nem volt megtudható. Ráadásul a digitális fotók és a katalógusok illusztrációinak (a 14. sz. kivételével) gyenge minősége nem tette lehetővé pontos vizsgálatukat - amelyet tulajdonképpen az eredeti rajzokon kellene elvégezni. Mégis, úgy tűnik, hogy a Lanna-gyűjteményből származóhoz hasonlóan Heintz saját kezű életművéhez tartoznak. A három kiválasztott késéii rajz alkotóerejének teljében mutatja be II. Rudolf udvari festőjét, aki művészetében még akkor is az esztétikai hatás elérésére szorítkozott, amikor a kor már komoly vallási és politikai konfliktusoktól volt terhes.
