Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Szertefoszlott remények. Nemes Marcell végrendelete. A Szépművészeti Múzeum szerzeményei a Nemes-hagyaték anyagából

tagjai azonban végül München mellett döntöttek. Az 1931 júniusában tartott többnapos árverés megszervezését és lebonyolítását három műkereskedőház, Mensing (Amszterdam), Paul Cassirer (Berlin) és Hugo Helbing (München) közösen vállalta magára.

18 Az év szenzációjának számító eseményre a világ minden tájáról összesereglettek a műgyűjtők, a műkereskedők és a múzeumi szakemberek, s a helyi újságok naponta közöltek részletes beszámolókat az aukción elért árakról.

1

'' Az 1929 óta tartó világgazdasági válság azonban a műkereskedelmi piacon is erősen éreztette a hatását, s nem kis mértékben ezzel magyarázható, hogy az 193l-es müncheni aukció bevételei jóval elmaradtak a reméltektől. Számos mű el sem kelt, illetve egyes fontosabb darabokat maguk a szervezők vontak vissza az árverésről, hogy egy későbbi időpontban, szerencsésebb körülmények között, esetleg magasabb áron lehessen majd eladni őket. Az ismételt aukcióra végül 1933 novemberében került sor, ugyancsak Münchenben.

20 Alindezek fényében talán már érthetőbb, miért nem sikerült a Szépművészeti Múzeumnak minden további nélkül hozzájutnia a végrendeletileg rá hagyott művekhez. A hagyatéki végrehajtó bizottság tagjai sokáig még abba sem akartak beleegyezni, hogy Colijn de Coter Bánkódó Szent János című műve Budapesten maradjon, mivel úgy gondolták, hogy Münchenben magasabb áron lehetne értékesíteni. Petrovics Elek ennek ellenére foggal-körömmel küzdött a kép megszerzéséért, annál is inkább, mivel a festéí egy eredetileg ugyanahhoz az oltárhoz készített műve, a Kaufmann-gyűjtemény 1917-es berlini árverésén vásárolt Bánkódó Mária Magdolna, már a múzeum tulajdonában volt. Petrovics 5000 birodalmi márkát, illetve 9000 pengőt kínált a festményért. A vételi ajánlatot azonban Alünchenben kezdetben nem fogadták el, és hosszas egyezkedés után is csupán annyit sikerült elérni, hogy a múzeum elővételi jogot szerezhessen a mű megvásárlására.

21 A festmény végül 1934 decemberében került be a gyűjteménybe,

22 a múzeum központi leltárkönyvében található bejegyzés szerint összesen 9852 pengőért.

23 Időközben Petrovics Elek a végrendeletileg a Szépművészeti Múzeumnak szánt modern magyar képek megszerzése érdekében is komoly erőfeszítéseket tett, próbálkozásai azonban nem jártak teljes sikerrel. Mint ahogy az üggyel kapcsolatos magyar, illetve német nyelvű levéltervezetekből kiderül, a múzeumigazgató nagy önmérsékletről tanúságot téve, fokozatosan csökkentette igényeit, s végül már csak az általa legfontosabbnak ítélt öt modern magyar festmény megszerzéséhez ragaszkodott. Petrovics sejtette, hogy a kialakult helyzetben nem fog eredményt elérni, ha pusztán a gyűjtő végakaratára hivatkozik, ezért pénzügyi oldalról igyekezett megközelíteni a kérdést. Azzal érvelt, hogy mintegy tizennégy éven keresztül a múzeumban díjmentesen őrizték Nemes Marcell több mint kétszáz darabot számláló modern magyar festészeti anyagát, s így Nemes, majd halála után a hagyaték kezelői megsprórolták azt a tetemes összeget, melyet a gyűjtemény elhelyezéséért másutt fizetni kellett volna. A múzeum-