Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)
Szertefoszlott remények. Nemes Marcell végrendelete. A Szépművészeti Múzeum szerzeményei a Nemes-hagyaték anyagából
igazgató hangsúlyozta, hogy eddig azért nem számoltak fel semmilyen költséget a festmények kezeléséért, mivel Nemes többször hangoztatta, hogy halála után komoly adományokat kíván juttatni a múzeumnak, s ezt a szándékát végrendeletében is kifejezésre juttatta. A helyzet megoldására Petrovics a következő javaslatot tette: a hagyatéki végrehajtó bizottság járuljon hozzá, hogy a Szépművészeti Múzeum, említett szolgáltatásainak ellentételezéseként, melynek összegét 28 000 pengőre becsülték, néhány értékes művet választhasson a Nemeshagyaték magyar anyagából, s cserébe az intézmény hajlandó végleg lemondani az eredetileg szintén neki szánt többi festményről. 24 Ezt a kompromisszumos megoldást már minden érintett fél elfogadhatónak tartotta, s 1933-ban létrejött a megegyezés a végrendeleti végrehajtókkal és a hitelezőkkel. Ennek értelmében a múzeumnak végül a következő öt képet sikerült költségtérítés címén megszereznie: Szinyei Merse Pál korábban kiválasztott három műve közül kettőt, A hintát (2. kép) és az Alvó nőt (3. kép), Munkácsyról/íz ablakfülkét (4. kép), Rippl-Rónai Józseftől a Piacsek bácsi babákkal című festményt (5. kép), s végül Dósa Géza Kettős arcképét (6. kép). 25 A szóban forgó festmények megszerzése tehát jelentős gyűjteménygyarapodást jelentett, még akkor is, ha az ily módon az intézmény birtokába jutott művek száma mindössze egyharmada volt annak, amit Nemes Marcell végrendeletileg a Szépművészeti Múzeumra hagyott. Az adott körülmények között azonban ennél többre valószínűleg nem is nagyon lehetett volna számítani. Az említett szerzeményezésekkel párhuzamosan, vásárlás, illetve ajándékozás révén, néhány további festmény mégiscsak bekerült a múzeumba az egykori Nemes-gyűjteményből. Gustave Courbet jelzett, 1872-ben festett Sziklás táj című alkotását (7. kép) a hagyaték első, 1931-cs müncheni aukcióján vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum, 26 ismert magyar műbarátok, Delmár Emil, Melier Simon, Tószeghy Richárd és Wittmann Ernő jelentős anyagi támogatásával. 27 A kép megszerzését mindenképpen indokolttá tette, hogy a híres francia festőtől ekkor még egyetlen mű sem szerepelt a múzeum gyűjteményében. 28 Petrovics talán azt a mulasztást is igyekezett ezzel a vásárlással némileg pótolni, melyet a magyar állam egy-két évtizeddel korábban követett el, nevezetesen, hogy semmit sem vettek meg Nemes Alarcell 1913-ban Párizsban elárverezett híres kollekciójából, pedig az akkor áruba bocsátott pazar anyagban nem kevesebb, mint tíz Courbet-, hat Cézanne-, négy /Vianet- és két Monet-festmény is szerepelt. 29 A korábban már említett Colijn de Coter-képpel párhuzamosan, szintén 1934-ben került az egykori Nemes-gyűjtemény anyagából a Szépművészeti Múzeumba III. Ágost lengyel király, szász választófejedelem képmása, melyet megvásárlásakor még Mányoki Adám alkotásának véltek, ma már azonban Louis de Silvestrc műhelyében készült műként tartja számon a szakirodalom. 10 Érdekes, hogy bár a festmény a Nemes-hagyaték 1933-as müncheni aukciójának az anyagában is szerepelt, a múzeum mégsem innen szerezte meg, hanem egy évvel később, a Lepke-cég egyik
