Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Szertefoszlott remények. Nemes Marcell végrendelete. A Szépművészeti Múzeum szerzeményei a Nemes-hagyaték anyagából

díjakat, míg az alapítvány további részéből íróknak és újságíróknak fognak támogatást nyújtani.

12 Egy-két nappal később azonban döbbenetes hírek láttak napvilágot. Kiderült, hogy Nemes Alarcell olyan hatalmas adósságot hagyott hátra, mely talán egész vagyonának az értékét is felülmúlja, így igen kérdésessé vált, hogy a hagyaték rendezése után marad-e még bármi a magyar művészet és irodalom pártolására, illetve a hazai múzeumok gyarapítására.

11 Nemes Marcell mindenesetre tisztában lehetett a helyzet súlyosságával, mivel 1930. május 5-én papírra vetett végrendeletében maga rendelkezett úgy, hogy halála esetén minden ingó és ingatlan vagyonát értékesítsék, egész gyűjteményét bocsássák árverésre, s a bevételekből mindenekelőtt a hitelezők követeléseit elégítsék ki.

14 Végképp szertefoszlott tehát az a remény, hogy a Nemesgyűjtemény egészében a magyar államra szálljon, sőt, mint ahogy a későbbi események igazolták, még az is bizonytalanná vált, hogy a végrendeleti leg a Szépművészeti Múzeumnak szánt tizenhat művet sikerül-e végül tényleg megszerezni. A múzeumra hagyott festmények közül egyébként Nemes csupán egyet nevezett meg konkrétan, s ez a 16. század elején Brüsszelben tevékenykedő Colijn de Coter Bánkódó Szent János evangélista című képe volt, mely letétként évek óta a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán szerepelt (1. kép).

11 A további tizenöt festményt a múzeum munkatársai maguk választhatták ki Nemes több száz darabot számiálé) modern magyar festészeti anyagából, melyet a gyűjtő Münchenbe költözése óta ugyancsak itt őriztek. A hagyatéki végrehajtó bizottsággal szoros kapcsolatban álló Petrovics Elek, aki művészeti szakértőként maga is részt vett a hagyatéki ügyek intézésében, a kialakult helyzet ellenére sem adta fel a reményt ezeknek a műveknek a megszerzésére.

16 A Szépművészeti Múzeum irattárában mindenesetre található egy feljegyzés, mely a kiválasztott tizenöt kép listáját tartalmazza.' Ezek a következők voltak: Szinyei Merse Pál három alkotása: A hinta, az Alvó nő és a Kilátás, Munkácsy Mihályról az Ablakfülke, illetve a Falu hőse című kép vázlata, Paál László egy tájképe, Ferenczy Károly Lugasban című festménye, Rippl-Rónai József művei közül a Piacsek bácsi babákkal, a Kunffy Lajos gyermeke, illetve a Lazarine kék vázával, Fényes Adolf két csendélete, Dósa Gézától a Kettős arckép, Koszta Józseftől a Tájkép vízzel és napraforgóval, s végül Vaszary Jánostól a Nő macskával. Az viszont, hogy a kiválasztott művek közül ténylegesen mi kerülhet be a múzeum gyűjteményébe, már nem kis mértékben attól függött, milyen eredménnyel zárulnak majd a Nemes anyagából rendezett hagyatéki árverések. Logikusnak tűnt, hogy az egyébként is jórészt Magyarországon őrzött modern magyar képanyagot Budapesten, míg a gyűjtemény többi (többségében régi festményekből, szobrokból és iparművészeti tárgyakból álló) részét külföldön próbálják meg értékesíteni. Végrendeletében Nemes Berlint, illetve Amszterdamot javasolta helyszínnek, a hagyatéki végrehajtó bizottság