Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Szertefoszlott remények. Nemes Marcell végrendelete. A Szépművészeti Múzeum szerzeményei a Nemes-hagyaték anyagából

mindenesetre már 1927-ben tárgyalásokat kezdeményezett amerikai múzeumokkal, jelezve, hogy ha sikerül megegyezniük egy méltányos árban, akkor akár egész gyűjteményét hajlandó eladni nekik. A magyar gyűjtő és a Kansas City-beli J. C. Nichols között esetenként M. Gösset, a Société des Promenades-Conferences nevű francia intézet munkatársa, és Frank Jewett Mather, a princetoni egyetem professzora is közvetítő szerepet játszott.

6 1927 nyarán Mather több levélben is sürgette az ügy gyors elintézését, hangsúlyozva, hogy ha Kansas City megszerzi Nemes kollekcióját, múzeumuk gyűjteménye vetekedni fog a chicagói Art Institute anyagával. Bár 1928-ban Nichols még Münchenbe is elutazott, hogyj. J. Vasselot, a Musée Cluny és a Louvre konzervátorának társaságában személyesen vizsgálja meg Nemes gyűjteményét, a közel egy éve húzódó tárgyalások végül eredménytelenül végződtek.

7 Ezt követően Nemes Marcell 1928 novemberében gyűjteményének egy jelentős részét árverésre bocsátotta Amszterdamban.

8 Értékes miniatúrák, itáliai kisbronzok, limoges-i zománctárgyak és flamand falikárpitok mellett olyan kiváló festmények kerültek ekkor kalapács alá, mint id. Lucas Cranach Párisz ítélete című műve (jelenleg: Metropolitan Museum of Art, New York), Francisco de Goya Don Francisco Saavedra pénzügyminisztert megörökítő portréja (jelenleg: The Courtauld Institute, London), El Grecótól a Szeplőtelen fogantatás (jelenleg: Thyssen-Bornemisza-gyűjtemény, Madrid), Jacob van Ruisdaeltól a Tájkép három fával (jelenleg: The Norton Simon Foundation, Pasadena, Kalifornia), és G. D. Tiepolo műve, a Keresztre feszítés (jelenleg: Boijmans-Van Beuningen Museum, Rotterdam).

9 Nemes Marcell gyűjteménye azonban még ezek után is igen komoly értéket képviselt, sőt, 1929-1930 folyamán újabb jelentős művekkel egészítette ki kollekcióját. Petrovics Elek még Nemes 1930. október 28-án bekövetkezett váratlan halálakor is meg volt győzéídve róla, hogy a nagyvonalú mecénás - korábbi ígéreteihez híven - valóban a magyar államra, illetve a Szépművészeti Múzeumra hagyta egész gyűjteményét, vagy legalábbis jelentős részét. Klebeisberg Kuno kultuszminiszter már másnap, október 29-én, meg sem várva a végrendelet előkerülését, Nemes Marcellt a nemzet halottjának nyilvánította.

10 Időközben a gyűjtéí Leopoldstrasse 10. sz. alatti müncheni lakásának páncélszekrényében megtalálták a végrendeletet, melynek felbontására október 30-án került sor, dr. Bartha Gyula ügyvéd és Velics László müncheni magyar konzul jelenlétében.

11 A végrendelet tartalmára utaló első, óvatos tudósítások még többnyire pozitívumokról számoltak be, így például arról, hogy Nemes Marcell tizenhat kiváló festményt hagyott a Szépművészeti Múzeumra, illetve hogy kívánságának megfelelően a hagyaték várható jövedelméből nagyobb összeget hasítanak ki egy alapítvány részére, mely 25 százalékos arányban magyar, 20 százalékos arányban pedig müncheni művészeknek juttat majd tanulmányi ösztön-