Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Adalékok Girolamo Troppa művészetéhez és kutatásához

és az élesen megtörő, öblös ruharedéíket a Troppa középső korszakát reprezentáló, szignált és datált (1678) montecastrilli oltárképen is viszontlátjuk, úgy vélem a Bűnbánó Magdala és a Szent Ferenc stigmatizációja - a fent említett műtárgycsoporthoz hasonlóan - alighanem a Molával való közvetlen kapcsolat idejére, és még a Gatillival való munkakapcsolat előttre datálható.

22 Az Adám és családja, valamint a kasseli Bacchus és Ariadne-képek ezzel szemben már minden bizonnyal a művész későbbi alkotói periódusába tartoznak, amely feltevés elsősorban a táj eltérő megfogalmazásával támasztható alá. Ezeken a kompozíciókon a táj dekoratív és heroizált, a három rétegben feltáruló, végtelenbe nyúló vidéket az ég azúrjával szinte egybeolvadó kéklő, sziklás hegyek zárják le, mint az oly tipikus a Carracci-bagyományból kibontakozó 17. századi itáliai tájfestészetben, többek között Gaspard Dughet, és Gaulli művein. Schleier nem foglal állást a datálás kérdésében, és a két képet, elséísorban formai és stiláris szempontok alapján, a taranói és valleranói oltárképekhez köti.

23 A későbbi datálás mellett szól egy eddig figyelmen kívül hagyott párhuzam is: a kasseli Bacchus és Ariadne a terni Palazzo Montani azonos témájú, az 1670-es évek végénél biztosan nem korábbi

24 freskójának a kompozícióját követi, különösen a két főszereplő beállításában.

2

' Ugyanakkor a budapesti képen Éva és a két gyermek Caritasábrázolásokat idéző csoportja még a téma molai megoldásaira megy vissza: a szoptató anya és mellette álló gyermeke szinte azonos beállításban jelenik meg a ticinói mester egyik rajzvázlatán (Párizs, Louvre) (8. kép).

26 Itt térnék ki röviden Troppa egy harmadik, egykor magyarországi gyűjteményhez tartozó művére is, amelyet bár Andrea Busiri Vici publikált, nem került be a hazai szakmai köztudatba. Az 1924. évi Ernst-aukción gróf Széchényi Miklós nagyváradi püspök hagyatékából, Francesco de Mura meghatározással került árverésre egy Jákob lajtorjáját ábrázoló festmény. A kép alighanem saját kezű replikája annak a kompozíciónak, amelyet Lambert van Haven építész vásárolt meg Troppától 1669-ben a koppenhágai Cabinet des Curiosités számára (9. kép).

27 A következőkben egy, a szakirodalomban eddig nem említett forrásra kívánom felhívni a figyelmet, amely értékes információkat tartalmaz mind Girolamo Troppáról, mind a 17. századi római műkereskedelemről. A 19. századi bolognai történész, Michelangelo Gualandi közöl egy 1686-ban kelt levelet, amelyet a toscanai nagyhercegnek (minden bizonnyal Cosimo III de' Medicinek) írt Angelo Doni (feltehetően a herceg ügynöke), mellékelve hozzá a sienai palotába küldött képek jegyzékét.

28 Ebben a követkézéi tétel szerepel: „Quattro stagioni, in tela di palmi 4 pel traverso, originale del cav. Girolamo Troppa - 9 scudi." Noha a Négy éívz^-ábrázolásnak nem sikerült a nyomára bukkanni, a levél igen fontos adalékot tartalmaz Troppa életrajzához, amely az életmű kronológiájának felállításához is támpon-