Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)
Vadkanvadászat
elődeit, de mind ikonográfiái, mind kronológiai meggondolások inkább csak a két terület szoros összefüggéséről, esetleg közös mintaképek létezéséről tanúskodnak. Picard 1941, 88-92; Cl. Rolley-E. Condurachi, in L. Kahil— Chr. Augé éd., Mythologie gréco-romaine, mythologies périphériques, Paris 1981, 69. A thasosi terrakottaműhelyről egyelőre elsősorban A. Muller, Les terres cuites votives du Thesmophorion de Batelier au sanctuaire (Etudes Thasiennes XVII), Paris 1996. A vadkanvadászat itt tárgyalt típusa nem ismeretlen thasosi ábrázolásokon, például helyi műhelyben késszült márvány síremléken (Y. Grandjean-F. Salviat, Guide de Thasos, 2. éd., Paris 2000, 268-269, fig. 217) és a színház proskénionjának frízén: Ch. Picard, Les murailles I: Les portes sculptées à images divines (Etudes Thasiennes VIII), Paris 1962, 146, n. 1 és legutóbb B. Holtzmann, La sculpture de Thasos. Corpus des reliefs 1 (Études Thasiennes XV), Paris 1994, 108 és pl. 35b. R. Pettazzoni, Der allwissende Gott. Zur Geschichte der Gottesidee, Hamburg 1961, 103, ford. A. Voretzsch (a német fordítást használtam, az olasz eredeti 1957-ben jelent meg); A. Cermanovié-Kuzmanovié, Archaeologia Jugoslavica 4 (1963) 54; így Oppermann 2006, 318 is. N. Dimitrova a feliratos példányok elemzése alapján arra a feltevésre jutott, hogy a „thrák lovas" ikonográfiái típusa eredetileg „nameless conventional image" volt (Hesperia 71, 2002, 217); lásd már Will 1955, 78-79. W. H. D. Rouse, Greek Votive Offerings, Cambridge 1902 (Nachdruck 1976), 23-27; A. Brelich, Gli eroigreet, Roma 1958, 180 (de lásd későbbi kritikai megjegyzéseit posztumusz könyvében: Storia delle religiom: perche, Napol i 1979, 70-72); LIMCVl (1992) 1019 sk., s.v. Heros equitans, a vadkanvadászatról főként 1071-1072; Br. Kuli, Eurasia Antiqua 6 (2000), 444 („vergöttlichter Jägerheld"); Dimitrova 2002, 222—223. A „lovas héroizálás" értelmezés más kultúrákra is kiterjedt, lásd például F. Benoit, Uhéroisation équestre, Aix-en-Provence 1954 (Gallia); M. P. Garcia-Gelabert Pérez-J. M. Blázquez Martinez, Lucentiim 25 (2006), 113-118 (Hispánia). A. van Gennep, Les rites de passage, Paris 1909; magyar fordítása: Átmeneti rítusok, Budapest 2007, ford. Vargyas Z.; lásd Fejős Z. elemző tanulmányát, Ethnographia 90 (1979), 406-414. A marginalitáshoz V. W. Turner, The Ritual Process, London 1969, 94 sk. J. Ortega y Gasset, Elmélkedés a vadászatról, Budapest 2000, 117, ford. Csejtei D.; a spanyol eredeti 1942-ben jelent meg. W. Burkert, Homo necans, Berlin-New York 1972, 59, 76; M. B. Hatzopoulos, Cultes et rites de passage en Macédoine, Athén 1994, 87-111; Schnapp 1997, 150-156, 456-464 (problematikus értelmezéssel). Antik auctor-helyek: Barringer 2001, 11-12; Fornasier 2001, 209-210 és AnthPal 14,17. Lásd a következő és a 27. jegyzetet is. A vadászatról a beavatási rítusokban A. Brelich, Paides eparthenoi. Roma 1969, 175 és 77, n. 75; Burkert 1972, 76; Barringer 2001, 6-13, 47. A vadászatnak ezt a szerepét kitűnően világítja meg C. IslerKerényi: „La caccia caratterizza infatti... una läse cruciale della biográfia mascbile, quella intermedia
