Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Vadkanvadászat

Figyelmet érdemel azonban, hogy a váza vadásza a „thrák lovas"-okra egyáltalán nem jellemző, de a korábbi görög ábrázolásokon jellegzetes thrák viseletként szereplő vadászcsizmát hordja. Bár a vadászcsizma a görög ikonográfiában távolról sem kizárólag etnikumjelző,

1 viselete megerősíti a feltevést, amit a „thrák lovas" táblák többi hellenisztikus eléíképének ismert lelőhelyei is alátámasztani látszanak, hogy az ókori Thesszália, Makedónia és Thrákia erdős vidéke, valamint az Egeikum északi térsége az a terület, ahol a budapesti lékythos készítő műhelyét keresni kell.

18 Nem egy dokumentuma van annak, hogy Thasos terrakottaműhelyeinek kiemelkedő szerepe lehetett ezen a területen,

19 de egyelőre nincs konkrét bizonyítéka annak, hogy a vadkan-lékythos is ezekhez köthető. Ami az értelmezést illeti, köztudott, hogy az ikonográfiái típus önmagában többértelmű lehet. A „thrák lovas"-táblák nagy részén különbőzé) görög és thrák istennevek vagy egyszerűen a „hérós" szó nevezi meg az ábrázolt alakot, sírtáblákon olykor megnevezése nélkül a halott sírfelirata kíséri. Fîelyét a thrák vallásban eddig nem sikerült pontosan meghatározni.

2(1 A vadászó lovas ábrázolásait általában mint a halott héroizált megjelenítését szokták értelmezni,1 lehet az isten- vagy hérósvilág egy alakjának ábrázolása, vagy adott társadalmi környezetben egyfajta arisztokratikus embereszmény kifejezése. A plasztikus váza esetében azonban egy másfajta értelmezés lehetőségét érdemes felvetni. Szinte pontosan egy évszázaddal ezelőtt jelent meg Arnold van Gennep sokáig csak félig-meddig ismert, majd 1960-as angol fordításának megjelenése után széles körben érdeme szerint méltatott munkája, amelyben az emberi lét egyik formájából a másikba való átmenet (ideértve a különböző beavatási formákat és a kozmikus fordulatokat is) rítusainak rendszerezésére tett kísérletet.

22 Ezeknek a rítusoknak egyik fő jellegzetessége a marginalizálódás, az eredeti közösségen átmenetileg kívül kerülés, amelyhez általában különböző próbatételek kapcsolódnak. Számos kultúrából ismeretesek annak a dokumentumai, hogy ezek közé tartozott a vadászat is, amelynek során, Ortega ebből a szempontból revelatív jellemzését idézve, „megszabadulunk jelenlegi személyiségűnktől",

23 akárcsak - tehetjük rögtön hozzá - a háborúban, amelyet mindig is a vadászat egy formájának tekintettek.

24 Különösen nagy szerepe volt - a ma élő távolabbi kultúrák mellett - az ókori kultúrákban a férfivá, a harcos társadalom teljes jogú tagjává avatás rítusában.

2- Ennek krétai és főleg spártai vonatkozású dokumentumai mellett a jelen szempontból különösen fontos a Kr. e. 2. században élt delphoi bíégésandros anekdotagyűjteményének az a jól ismert feljegyzése, amelyet Athénaios tartott fenn.

26 Eszerint a makedón előkelők lakomáin csak az vehetett a Keletról átvett szokás szerint fekve - azaz teljes értékű férfiként, nem pedig a néík között ülve - részt, aki már ölt háló nélkül, vagyis mintegy a vaddal vívott személyes párviadalban vadkant.

27 Ugyanígy férfivá avatási rítusnak, az ifjakéból a harcra edzett felnőttek közösségébe való átlépés rítusának tekinthető akár