Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Ég és Föld határán II: Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Második rész)

Az epithéton eredetileg Min-Amonhoz, a napistenhez (Ré-Harakhti) és Oziriszhez köthető, aki az alvilágban (Duat) van.

103 A 21. dinasztia idején Naplitánia-jellegű listákon olvasható,'"

4 valamint szerepelhet a megdicsőült halott jelzőjeként is.

105 A IX. Ramszesz-sír enigmatikus falának feldolgozói közül Herubennél jelenik meg (5. kép), a zárókép nagy istenalakja és az óriáskígyóban álló Hóruszfhík között, mint Ozirisz egyik tulajdonsága.

106 Egy másik papiruszon a teremtő isten éjszakai formájaként kapja meg a titulust.

107 Úgy tűnik azonban, hogy a rs-wdl állapot a keleti horizonton felemelkedő isten alakja mellett egy másik jelenettípushoz is köthető: a halotti ágyról felemelkedő Ozirisz alakjához, amelynek előképe a VI. Ramszesz-sír egy jelenete.

108 Az utóbbin a ravatalról/koporsóból felemelkedő Ozirisz felett egy nagy, fektetett rs hieroglifa látható.

109 5. 2. A TEREMTÉST MEGELŐZŐ „PIRKADATPILLANAT" A kozmikus istenség „felébredése" - Ozirisznak a halálból való újjászületése éppúgy, mint a Nunban passzívan heverő Atum aktivizálódása - a keleti horizonton a környezetében lévő más lényekre is hatással van. A nemlét kígyójának, Apóphisznak a legyőzése után, a győzelem pillanatában a túlvilág lakói is megmozdulnak, amit a túlvilágkönyvek a nhp igével fejeznek ki."" A szó egyszerre utal a „kora reggeli felébredésre" a napisten hajnali dicsőítése céljából, de a halálból való felemelkedésre is. A túlvilág lakói a teremtő isten tevékenységének hatására felkelnek és a napisten felé haladnak, hogy a közelében lehessenek. Ez a világrend teremtés által való helyreállításának az első pillanata. A budapesti papirusz záróképén látható istenalak azonban - éppúgy, mint a IX. Ramszeszféle eredeti motívum és a két másik 21. dinasztia kori variáns (Heruben és Henuttaui papiruszai) ithüphallikus istenalakja, a teremtés előtti utolsó pillanatot mutatja be.

111 Az isten birtokában van minden olyan képességnek, amely a teremtett világ megalkotójává és urává teszi majd. Már kiemelkedőben van a túlvilágról, de még nem érte el az e világot. A horizont kapujában van, Eg és Föld között, egyfajta átmeneti állapotban az itt és az ott között, amelyet a kultúrantropológiából kölcsönzött szóval a liminalitás állapotának vagy küszöbállapotnak is nevezhetünk."

2 Az átlósan elhelyezkedő istenség alakja ezt az átmeneti állapotot fejezi ki. Már felkelt a halottaiból, de a teremtés még nem következett be, hiszen a múmia alakú test és az égbe szárnyaló /7j-lélek még egységben van. Az átmeneti helyzetben megnyilvánuló kreatív sötétség megelőlegezi és egyúttal garantálja az akadályok feletti végső győzelmet."

3 A teremtés pillanatában majd az egységből kettősség lesz. A papirusz alkotója által választott motívum tehát nem más, mint a teremtés, illetve az újjászületés aktusát közvetlenül megelőző - par excellence - „termékeny pillanat"."

4