Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
Ég és Föld határán II: Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Második rész)
Mindezeken felül a két m J r r-toll természetesen utal az oziriszi túlvilág-elképzelések túlvilági bíróságára is, akik a halott felett - a földi életében viselt dolgai alapján és a Maat törvényei szerint - ítéletet mondanak. Kozmikus szinten tehát a Maat a világrendet jelenti, mitikus szinten ugyanez a teremtő isten elsőszülött lányát, az „egyetlen" szemet a teremtés kezdetén. A mi^-fogalom azonban rituális szinten is megjelenik: a szóban forgó IX. Ramszesz-fal jeleneten a fáraó ml r í-áldozatot mutat be Ptahnak. 34 A W; r /-áldozat az isteni teremtőerő és az életfunkciók megerősítését szimbolizálja, amelyet tehát ily módon a fáraó biztosít az istennek. 35 A rituális szint a budapesti papiruszon is megjelenik. Ebben az esetben a halott />>-ja mutat be áldozatot a napbárka utasainak: a saját szemében manifesztálódó napistennek és a bárka túlvilági útját irányító, két toll alakjában jelen lévő Napszem-istennőknek. Kozmikus szinten a Napszem a napkoronggal, mitikus szinten a napisten elsőszülött leányával, rituális szinten pedig az éjszakában világító fáklyával, illetve az istennek/halottnak adott áldozattal azonos. 36 Jól megfigyelhető, hogy mindhárom szint (Napszem - istennő áldozat) megjelenik a IX. Ramszesz-jelenetén és a budapesti papiruszon is, bár egészen más motívumok segítégével. 4. 4. „AKI A NAPKORONGJÁBAN VAN" A 21. dinasztia kori koporsókon és papiruszokon gyakran találkozhatunk a budapesti darabon is alkalmazott megoldással, amikor az isten egyes megjelenési formáit egy napkorongban ábrázolják. A motívum a napisten egyik titulusára utal. A „napkorongjában lévő" epithétont (imy itn - f) speciálisan a napisten éjszakai/túlvilági alakjával kapcsolatban alkalmazták már a középbirodalmi Koporsószövegekben is, igazán gyakran azonban az újbirodalmi himnuszok szövegeiben találkozni az alakkal. 37 A napkorongban levés nemcsak az isten tartózkodási helyét, hanem egyben a napkoronggal való azonosulását is jelenti. 38 Az éjszaka és a nappal határán bekövetkező átváltozás, amikor az isten új alakot ölt, szintén a napkorongon belül zajlik le. Túlvilági kontextusban (a keleti horizont határán, az újjászületés előtti pillanatban) pedig arról van szó, hogy aki „benne van a korongban", az még nem lépett ki belőle. A napkorongban lévő alak akkor hagyja el a napkorongot (a túlvilági formáját), amikor a b', a túlvilág határán, a keleti horizonton elszakad a túlvilágon maradó alaktól (Ozirisz) és az égen folytatja (nappali) útját. E T gyanaz történik tehát, mint a teremtéskor - hiszen minden hajnali újjászületésben a teremtés reprodukálódik: az egységből a különválás folytán kettősség lesz. 3 "
