Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
ANNUAL REPORT - A 2006. ÉV - Van Gogh Budapesten
akadémikus festészet elutasítása együtt járt a régi festészetről alkotott felfogás megváltozásával, a mintaképek cserélődésével: így lépett Raffacllo helyébe Rembrandt. Ez a rajz és festőiség évszázados vitájának új fordulatát jelentette; Frans Hals újrafelfedezése a gyors, találó és a teljes kidolgozást elhagyó festésmódnak, Rembrandt csúcsra emelése pedig festői erényei és jellegzetes fény-árnyék használata mellett realizmusának, a bibliai témák bensőséges, szociálisan is átélhető megjelenítésének volt köszönhető. A mélyen hívő holland protestáns Van Gogh, a holland gyűjteményekben függő Rembrandt-képek ismerője, franciaországi működése során e kapcsolatokat portréin egyénisége részeként integrálta. A szociális érzékenységű életkép határozta meg a Van Gogh-i pálya első szakaszát, amelyre Rembrandt mellett Jean-François Millet hatott a leginkább. A második szakaszban, az impresszionista festésmód és tájfelfogás elsajátítása után a tájképfestészet megújítására törő Van Goghnak e hagyomány segített a szimbólumok iránti fogékonyság elmélyítésében, a metaforikus gondolkodásmódban, a motívumok kiemelésében, tartalmi feldolgozásában, ugyanakkor akadályozta abban, hogy elkerülje az irodalmiasságot, megteremtse a festői eszközök autonómiáját. A probléma a legjellegzetesebben a saint-rémyi szanatóriumban festett képeknél látható, a Rembrandt, Delacroix, Millet és Doré képei alapján készített sajátos másolatokon, amelyek megalkotásával Van Gogh önmagát kívánta gyógyítani. A beteg lesté) a számára fontos műveket saját különleges színeivel festette meg, jelentős kompozíciókon mérve meg festői eszközeinek erejét, egyben megteremtve ezzel saját, érett figurális festészetét. Van Gogh közel ötszáz darabot számláló japán metszetgyűjteményének inspiratív hatását az a mintegy két tucat japán fametszet és könyv érzékeltette a kiállításon, amelyeket a budapesti Iparművészeti Múzeum Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeuma, a Képzőművészeti Egyetem Könyvtára és a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének Füst Milán-gyűjteménye adott kölcsön. Bincsik Mónika, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum munkatársa a lapokról írott tanulmányában kifejti, hogy a japán kultúra és művészet remekművei között tartják számon az ukijo-e fametszetek nagy tematikai csoportjait: a szépasszonyok képeit, a kabuki színház világának ábrázolásait és a tájképeket, valamint a külön csoportot alkotó madár-virág-kompozíciókat, amelyek Van Goghra a legnagyobb hatással voltak. A japán művészet revelációként hatott a francia művészet egy egész nemzedékére. Van Gogh e fametszetek színvilágát, kompozíciós megoldásait, dekoratív rajzstílusát egyaránt csodálta, ahogyan az virágcsendéletein és fákat-facsoportokat ábrázoló képein különös tisztasággal lemérhető. Volt azonban e hatásnak egy másik, nem kevésbé fontos oldala is: mint fivérének, Theónak megírta, Provence-ban a maga Japánját vélte megtalálni, s a provence-i természettel való boldog, szinte elragadtatott azonosulása, a Nappal folytatott küzdelme részben ennek jegyében
