Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
Giambettino Cignaroli Madonna-rajza a budapesti gyűjteményben. A művész születésének 300. évfordulójára
Az Ambrosiana könyvtár rajzköteteiben lévő művek között nem találtunk olyan kompozíciót, amely pontos összefüggést mutatna a budapesti rajzzal. A művész általunk eddig megismert festményei között sem mutatható ki teljes és tökéletes megfelelés. 22 Mégis az alaktípusok, a mozdulatok, a pózok alapján számos festménnyel és rajzzal rokonítható a budapesti Madonna és a gyermek Jézus megjelenítése. Ugyanakkor a rajzstílus tekintetében is olyan azonos vonásokat lehet megállapítani a művész többi rajzával összevetve, amelyek kétségtelenné teszik a szerzőségét. A széttartott térddel lábát keresztbe tevő ülő testtartás a művész számos festményének Mária-alakján előfordul, ugyanígy a szorosan mellette lévő posztamensen ülő, egyik kezében a keresztet tartó, jobbját áldásra emelő gyermek testtartása. Jellegzetes a háromnegyed profilból láttatott arcok vonásainak jelzése a szem sötét kiemelésével, vagy a Madonna rómaias, egyenes orrának spontán és határozott megformálása egyetlen bravúros, árnyékot jelző ecsetvonással. Mindenekfelett árulkodó a körvonalak finom megrajzolása, amelyeken belül a domináns kéttónusú lavírozás szabadon, lazán érzékelteti a formákat, a ruha és a fejfedő redőit. Itt is alulnézetből látjuk a Madonnát. Tojásdad arca kellemes, alig feltűnő mosollyal tekint lefelé, jobb kezében kecses mozdulattal ruhadarabot tart. Ennek alapján feltételezhető, hogy a rajz olyan festmény terve, amelyen Mária a szervita rend alapítóival együtt szerepelt; feléjük nyújtotta a szerzetesi ruhát, ahogy ez a téma ábrázolásainál szokásos. Egy példa a sok közül Agostino Masucci 1727-ből való festménye a római San Marcello al Corso-templomban (3. kép). Cignaroli rajzának bal oldalán egy angyalalak halvány körvonalai is kivehetők: a fej háromnegyede és az egyik szárny látszik. A formaalkotásnak ez az ecsetmunkára alapozott, a ruharedők mélységeit kétrétegű szürke lavírozással érzékeltető módja a művészre rendkívül jellemző, számos datálatlan, vagy különböző évekből datált rajzán találkozhatunk vele. A milánói kolligátumban lévő Padovai Szent Antal a gyermek Jézussal és egy angyallal technikai kivitelében, a drapéria megformálásának módjában mutat igen szoros kapcsolatot rajzunkkal. 23 Ugyanezt mondhatjuk el e kötetek egy másik lapjáról, a két nőalakot és egy gyermeket ábrázoló ovális rajzról. 24 1753ból datált a Szent Erzsébet Keresztelő Szent Jánossal című ovális kompozíciórajz, amely a veronai Orti gróf számára készült képpel függ össze, és technikája szintén megegyezik a fentiekkel, a gyermek pedig szinte a budapesti kis Jézus alteregója (1. kép). 23 A budapesti rajz minden bizonnyal egy olyan Adadonna-festményhez jelzi az elcikészületet, amely a posztamensen trónoló istenanyát szentek fölé emelve kívánta megjeleníteni. Elrendezése a fő vonásokban hasonló lehetett a madridi Prado gyűjteményében őrzött Madonna Szent Lőrinccel, Luciával, Szent Antallal, Borbálával és egy gyermeket fogó őrangyallal című festményéhez, amelynek bozzettója is ismeretes az ohiói Toledo Museum of Art gyűjteményéből. A festmény kompozíciórajza a milánói kolligátumban a 341. számot viseli (4. kép). Metszet is készült a kép után, amely a 342. mű
