Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Giambettino Cignaroli Madonna-rajza a budapesti gyűjteményben. A művész születésének 300. évfordulójára

A maga korában valóban nemzetközi szinten ismert és ünnepelt festő klasszikus, racionálisan áttekinthető szerkezetű, ám formavilágában kecses és elegáns műveivel az Európa kulturális központjának számító kozmopolita Róma kifinomult formavilágát és a szeszélyesen festői és színközpontú Velence művészetét ötvözte sajátságos módon.

8 Sikerét bizton tulajdoníthatjuk annak a ténynek is, hogy pályája során mind fokozottabban érvényesítette a felvilágosodás nyomán terjedő akadémikus,'' neoklasszicista felfogást.

10 A kor egyre tudatosabb, rendszerezőbb, a tudományos megközelítés iránt fogékonyabb szelleme, és saját módszerességre, fegyelmezett életvitelre törekvő természete" ösztönözhette Cignarolit arra, hogy bőségesen dokumentálja műveit. Munkásságának így nemcsak a róla szóló kortárs életrajzok és dokumentumgyűjtemények

12 az alapvető forrásai, hanem saját levelei

13 és az évszázadok során szintén szerencsésen fennmaradt hatalmas rajz-ceuvre-je is, amelynek nagyobb részét a milánói Ambrosiana könyvtára őrzi.

14 Az utóbbi munkássága tanulmányozásának azért is igen hasznos forrása, mivel a művész az általa három kötetben összegyűjtött lapokat saját annotációival is ellátta, s ezek rávilágítanak a rajzok funkciójára, összefüggésére a festményekkel, és sokszor a készülés dátumát is megjelölik.

15 Ez a fontos forrás már sok esetben nyújtott támpontot a művész festményeinek, rajzainak azonosításához, datálásához,

16 és áttekintést ad túlnyomóan vallásos témavilágáról is. A Szépművészeti Múzeum két késői, 1762-ben készült, antik történelmi témájú festményét már régen számon tartja a szakirodalom

1, - ezekhez is tartalmaz a kolligátum rajzokat

18 -, a múzeum rajzgyűjteményében azonban eddig nem volt felismert műve. Itt reprodukált Madonna-rajzát

19 (2. kép) stíluskritikai elemzés alapján azonosítottuk az ismeretlen 17. századi olasz lapok között.

20 A Madonna gyermekével - fél- vagy egész alakos változatban megfestve, önállóan, vagy szentek társaságában - Cignaroli legkedvesebb témái közé tartozott. Mintegy kétszáz festményének jelentős hányadán előfordul ez az ábrázolás. Nagyszámú Madonna-képet sorol fel a róla szóló disszertáció írója az elveszett és ellenőrizhetetlen, ezért bizonytalan szerzőségű művek listájában is.

21 A milánói Biblioteca Ambrosiana Franco Renzo Pesenti által publikált három rajzkötetében szereplő 391 műből harminckettő Madonna-ábrázolás. Mint Cignaroli alkotásai általában, Madonna-képei sem keltenek viharos érzelmeket, nem tartalmaznak rejtvényeket. Nélkülözik a heves mozgalmasságot, statikusak és nyugodtak. Méltóságteljes hatásukhoz az is hozzájárul, hogy a művész többnyire alulnézetből ábrázolja alakjait. Ilyen kompozícióinak két fő ihlető forrása a velencei festészet, Veronese és Tiziano Madonna-képei, illetve a római Carlo Maratti által teremtett klasszikus Madonna-képtípus.