Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Arnould de Vuez előkészítő rajza a XIV. Lajos számára készült Coronelli-glóbuszhoz

kanonokja egyengette pályáját.

4 1681-ben a művész A francia trónörökös és Bajorországi MarieAnne-Victoire kézfogójának allegóriája című festményével (Párizs, Louvre) kiérdemelte felvételét a párizsi Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémiára.' Ezzel megkezdődött hivatalos karrierje: a párizsi ötvöscéh tőle rendelte 1693-as iogadalmi képét, a May-t, a párizsi Notre-Dame számára. A címe: Hitetlen Tamás (ma Lyon, Saint Jean-székesegyház).

6 Arnould de Vuez Lille-ben telepedett le, és ebben a városban lett belőle XIV. Lajos korának egyik legnevesebb festője. A király 1667-es hódításai nyomán francia területté vált Lille valószínűleg nagyon vonzó lehet/iségeket kínált számára, de akár flamand kapcsolatai is befolyásolhatták e döntésében. Az sem kizárt - Descamps-nál így olvashatjuk -, hogy a befolyásos miniszter, Louvois márki (1641-1691) biztatására határozott így, akit baráti szálak fűztek a li

lie—i Comtesse Kórház főnöknőjéhez. A Comtesse Kórház 1690-es számadásában szerepel egy kifizetés, amely de Vuez egyik festményére vonatkozik: a Mária bemutatása a templomban kétségkívül a művész első műve, amely francia Flandriában a keze alól kikerült.

7 A kép jelenleg is a Comtesse Kórház kápolnájában látható (a kórház ma városi múzeum).

8 A fejadók 1695-ös városi lajstromán szintén megemlítik de Vuez nevét: egyrészt a Sainte-Catherine egyházközség tagjaként, másrészt egy, a rue de la Piquerie-ben álló ház lakójaként. A lajstromban az is szerepel, hogy a festő Párizsban rója le adóját.

9 De Vuez, aki egészen 1720-ban bekövetkezett haláláig Lille-ben élt, rengeteg festményt készített lakóhelyén és a környező településeken a parókiatemplomok, valamint a vallási kongregációk számára (Cambrai, Douai, Tournai, a marchiennes-i, a hasnoni, a warnetoni apátság). Alille-i városháza konklávétermének falára festette - azóta sajnos megsemmisült - leghíresebb művét, a falióra köré komponált Utolsó ítéletet.

10 Arnould de Vuez munkássága hosszú ideig feltáratlan maradt. Ennek több oka is volt: vidéki városban működött, halála után pedig hagyatékát egyetlen leánya, Anne-Sibille örökölte, aki férjével, Charles Le Quien de La Neuville-lel, a bordeaux-i posta főigazgatójával, Liliétől távol, Franciaország délnyugati részén alapított családot. Az országban uralkodó Párizsközpontú művészetszemlélet, valamint az a tény, hogy a de Vuez-hagyaték messzire elkerült abból a városból, ahol a művész dolgozott, később pedig a francia forradalom dúlása, amely eredeti helyükről eltávolította vagy éppen elpusztította festményeinek java részét, rövid idő alatt kitörölte Lille - és általában Franciaország történelméből - Arnould de Vuez emlékét. Az életmű „leporolása" és beillesztése a művészettörténetbe csak a 20. században történt meg. A folyamatot Louis Quarré-Reybourbon 1904-ben kiadott monográfiája indította el, s tagadhatatlanul elősegítette az az új keletű, erőteljes érdeklődés is, amely a vidék figyelmét saját kulturális öröksége felé fordította. A Musée des Beaux-Arts de Lille, amely a városi templomokból származó Arnould de Vuez-festményeket őrzi, a lehető legtöbbet tette az ügyért: 1994-ben megvásárolta