Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Edzésben a szem. A készítéstechnika szerepe az ókori ékszerek attribuálásában

Részletes ismertetését lásd az 1. mellékletben. A gömbtag készítésének ismertetését lásd az 1. mellékletben. Készítéstechnikai párhuzamait Egyiptomból és Ciprusról származó bikafejes fülbevalé)król ismerem. Ezeken is megfigyelhető a szűkítővágás, ami arra utal, hogy ugyanúgy készülhettek, mint a budapesti darabok (lásd Pfrommer 1990, 391, OR 487, 25. tábla, 4. kép; St. M. Lubsen-Admiraal, Ancient Cypriote Art. The Thanos N. Zintilis Collection, Athens 2004, 289, 594 és 596. sz.; 290, 597. sz.). Ugyancsak egyiptomi és ciprusi párhuzamai vannak az 5-6. számú fülbevalópár egy másik szerkezeti elemének, a karikának, amely váltakozva lemezszalagokból és szalagcsavart drótokból van feltekerve az alapcsőre (lásd Pfrommer 1990, 391, OR 496-497, OR 487, OR 494, OR 495a, 25.tábla, 1., 4., 5., 6. kép; Lubsen-Admiraal 2004, 288-289, 593-594. sz.; A. Piérides, Jewellery in the Cyprus Museum, Nicosia 1971, 32, pi. 21, figs. 6-7). Ezek alapján elképzelhető, hogy az összetett összekötőelem, annak szűkítővágásos módszerrel készített gömbtagja és az alapcsőre lemezszalagokból és szalagcsavart drótokból feltekert karika együttes alkalmazása bikafejes karika-fülbevalókon egyiptomi és ciprusi jellegzetesség, a kérdés azonban további tanulmányozást igényel. (M. Pfrommer ugyan felvetette, hogy a „kengyel" és a „mandzsetta" ezen változata az egyiptomi befolyású területeken jelenik meg, részletes elemzést azonban nem végzett. Lásd Pfrommer 1990, 164-166.) A 8. számú fülbevalón, rossz állapota miatt, további részletek csak bizonytalanul azonosíthaté)k. Részletes ismertetésüket lásd a mellékletben. Ugyanerre utalnak a bika pofáját díszítő poncolt vonalsorok. Lásd 7/a-b. kép. Ez arra az ideális esetre vonatkozik, amikor nem kezelik szakmai titokként a technikai fogásokat. Lásd ehhez még a D. Williams által felvázolt családi műhely-modellt, Williams 1998, 100. A bikafejes karika-fülbevalók összetett összekötőelemű változata alkalmas kiindulé)pont lehetne készítéstechnikai jellegzetességek elterjedésének, „ötletek vándorlásának" tanulmányozására. A fémműves mesterek vándorlásáról lásd összefoglalóan M. Yu. Treister, The Role of Metals in Ancient Greek History, Leiden-New York-Köln 1996 vonatkozó fejezeteit, 86-92, 237-248, 331-338. A munkamegosztásról lásd Williams 1998, 100. Nem értek egyet azzal a felvetésével, hogy a „kézműves egység" (craft unit) kevésbé gyakorlott tagjai végezték volna az anyag-előkészítést, vagyis a lemezek, drótok, granulátumok elkészítését. Természetesen létezik olyan eset, amikor a munka megkönnyítése és gyorsítása érdekében eklre elkészítenek bizonyos vastagságú lemezeket és drótokat. Ezekből mindenki használhat - továbbalakítva az éppen általa készített ékszer igényeinek megfelelően. Egy ékszer összerakása, legyen az egyedi vagy sorozatban gyártott darab, kreativitást és improvizálókészséget is igénvei. A készítés során felmerülő problémákra csak az tud megfelelő megoldást találni, aki nyomon követte a darab kialakítását. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ugyanaz az ember készíti elejétől a végéig az ékszert. Persze ennek ellenére is elképzelhető, hogy azonos ékszertípus esetében, főként soro-