Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
Edzésben a szem. A készítéstechnika szerepe az ókori ékszerek attribuálásában
zatgyártás során, az alkatrészeket valaki előre elkészíti, a darabok futószalag-rendszerű összerakását azonban elképzelhetetlennek tartom. :: A fej készítésének leírására a M. Yu. dreister által javasolt terminust használom. Lásd M. Yu. Treister, Hammering Techniques in Greek and Roman Jewellery and Toreutics, Leiden-Boston-Köln 2001, XVII. Lemezből domborítással készült tárgyak készítésének lehetséges módjait és azok elnevezését lásd ugyanitt összefoglalva, XI-XVIII. GLOSSZÁRIUM ALAPCSŐ: teljes ékszer (például koszorú) vagy szerkezeti elemének (például állatfejes karika-fülbevaló karikája) vázaként szolgáló eső, amelyhez további elemeket (koszorú levelei, drótok, lemezszalagok) lehet rögzíteni. ALAPLEMEZ: az ékszer egyes részeinek, illetve szerkezeti elemeinek alapjául szolgáló lemez, amelynek a felületére további díszítéseket (például borda, filigrándrótok, granuláció) forraszthattak. ci\: lágyforrasztáshoz (alacsony hőmérsékleten végezhető forrasztás) használt forraszanyag, amely héí hatására „megeszi" az aranyat. A hagyományos lágyforrasz ón és ólom ötvözete. CIZELLÁLT MINTA: lemezek vagy öntvények felületébe cizellőrszerszámmal benyomott, általában vonalszerű minta. ClZELLŐRSZERSZÁ M : rúdszerű, tompa végű kéziszerszám, lemezek vagy öntvények felületébe mélyített, általában vonalszerű minták kialakítására. EGYSZERŰ ÖSSZEKÖTŐELEM: az összekötőelem egyetlen részből álló változata. Az állatfejes karika-fülbevalók esetében egyetlen alaplemezt használnak az elkészítéséhez, amelyre a díszítéseket forrasztják. ELSC)DLEC;ES ATTRIBÚCIÓS JEGY: az ékszer alapformáján található, kézre jellemző ismertetőjegy, amely automatikus mozdulatok eredménye (például poncolt díszítés). Egyértelműen az ékszert készítő kezet azonosítja. GYÖNGYDRÓT (beaded wire): sima drótból készült úgy, hogy egy hosszúkás, félkör keresztmetszetű vájattal ellátott, kétélű szerszámot görgettek végig többször egymás mellett a dróton, amelynek a felülete így gyöngysorszerűvé vált. Ezt az eljárást csak viszonylag vastag drótoknál alkalmazták, mert a szerszám könnyen elvághatta a drótot. HÚZOTT: dróthúzón (négyszögletes lap különböző átmérőjű lyukakkal, amelyeken a drótot vagy csövet áthúzva csökkenthető azok átmérője) készített. KÚPOS FOGÓ: fogé), amelynek mindkét csőre kúp alakú. Elsősorban íves formák hajlításához használják. MATRICA: fémlemezből domborítással kialakítandó tárgyak készítésére használt szerszám. Általában több különböző minta található rajta, amelyeket kétféleképpen alakíthattak ki: a szerszám felületébe bemélyítve, vagy a felületen reliefben megmintázva. Anyaga legtöbbször kő vagy fém.
