Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Edzésben a szem. A készítéstechnika szerepe az ókori ékszerek attribuálásában

brooklyni kiállítás katalógusában, hogy néhány bemutatott ékszer technikai és/vagy stílusbeli hasonlóságok alapján egy kézhez vagy műhelyhez köthető valamely ott kiállított vagy máshol őrzött darabbal. Már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy a technikai részletek és a díszítések alapos megfigyelése és összehasonlító tanulmányozása vezethet eredményre a műhely- és mesterkéz-azonosításban (lásd H. Hoffmann-P. Davidson, Greek Gold, Jewellery from the Age of Alexander, Mainz 1965, X, 13-15, 18-19). Remek példa erre katalógusukban a squinzanói arany Héraklészcsomó és fibulapár, amelyeket a díszítői rozetták kör alakú poncolónyomai és a filigrándrótok azonos vastagsága alapján ugyanannak az aranyművesnek tulajdonítottak (ibid., 202-203, 221, 79 és 89. sz.). Mintegy húsz évvel később Woll Rudolph Pontus-vidéki nemesfém tárgyakat, ékszereket és egy hydriát attribuait egyetlen mesterhez. Rövid közleményében nem indokolta, hogy mi alapján véli a Certomlyk mester művének az említett darabokat, a mesterről és műhelyéről csak később tett közzé alaposabb tanulmányt (W. W. Rudolph, A Graeco-Scythian Gold Pectoral from Tolstaja Mogila near Ordzonikidze, in American Journal of Archaeology 90 (1986), 208-209; Id., The Great Pectoral from the Tolstaya Mogila. A Work of the Certomlyk Master and His Studio, in Metalsmith 11, no. 4 (1991), 30-35). Az általa azonosított darabok közül néhányat Dyfri Williams is attribuait - más aranyműveshez (lásd ehhez 1998-ban közölt tanulmányát, 6. jegyzet). W. Rudolph mindemellett az ékszerkészítő műhelyek és nem a mesterek azonosítását tartja a kutatás legígéretesebb és legeredményesebb útjának. Lásd W. Rudolph, The Sanctuary Workshop at Ephesos, in The Art of the Greek Goldsmith, 105-109. Az ékszerek attribuálásával kapcsolatos úttörő jelentőségű tanulmánya D. Williams, Three Groups of Fourth Century South Italian Jewellery in the British Museum, in Römische Mitteilungen 95 (1988), 75-95. Továbbá: D. Williams-J. Ogden, Greek Gold. Jewellery of the Classical World, London 1994; D. Williams, The Kyme Treasure, in Ancient Jewelry and Archaeology, 117-129; Id., Identifying Greek Jewellers and Goldsmiths, in 'The Art of the Greek Goldsmith, 99-104; Id., From Phokaia to Persepolis. East Greek, Lydian and Achaemenid Jewellery, in The Greeks in the East, ed. A. Villing, London 2005, 105-114. Az előbbire példa 1988-ban megjelent cikke, az utóbbira pedig az egy évtizeddel később publikált, Pontus-vidéki ékszerek attribuálásával kapcsolatos tanulmánya. Véleményét a készítéstechnika szerepéről az attribuálásban lásd Williams 1998, 100. 8 Lásd ibid., 99. '' A cikkben tárgyalt darabok katalógusszerű feldolgozását lásd a 2. mellékletben. 1(1 Részletes tárgyalását lásd az 1. mellékletben. " A 3-4. fülbevalópár esetében a tartókarika csak a 3. számú darabon maradt meg. 12 Ettől eltérő, széttartó szárú nyújtott íveket az 5-6. számú fülbevalópáron lehet látni. Lásd 5/h., 6/h. kép. |; Lásd az 1. mellékletben.