Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Edzésben a szem. A készítéstechnika szerepe az ókori ékszerek attribuálásában

vagy műhely termékeit lehet fellelni, illetve egy jellegzetes forma vizsgálata, amelynek során megkísérelhető olyan darabok azonosítása, amelyek egyetlen mester vagy műhely termékei lehetnek.

8 Az Antik Gyűjtemény ékszerei esetében csak a második út kínálkozott, azzal a különbséggel, hogy egy típusba tartoznak ugyan, de nem egyedi, hanem sorozatban készített darabok. Az ékszerkészítés módszereinek és sajátosságainak ismeretében lehetségesnek tartottam a Williamsétől eltérő nézőpontból, azaz elsősorban készítéstechnikai szempontból megközelíteni a műhely- és mesterkéz-azonosítás lehetőségét; innen nézve pedig a sorozatgyártott ékszerek vizsgálata, az ismétlődő részletek miatt, előnynek bizonyul. A kiindulópont a készítési technika alapos, mikroszkópos megfigyelése és digitális fényképes dokumentálása volt. Az elsődleges cél pedig egyelőre csupán annak az eldöntése, hogy valóban lehet-e találni olyan technikai részleteket, amelyek alapján következtetni lehet az egyes darabok közötti kapcsolatra. A tárgyak tanulmányozása során világossá vált, hogy a párokat alkotó, tehát azonos aranyművestől származó fülbevalókat is érdemes külön-külön vizsgálni, így ugyanis a nyilvánvalóan egy kézre jellemző hasonlóságok mellett feltehetően különböző variációs lehetőségeket is azonosítani lehet. Ebből kiindulva először az egyes darabok részletes technikai elemzését végeztem el, majd az összehasonlításukat. Az összehasonlító elemzés kiterjedt a bikafejes karika-fülbevalók szerkezetének, az egyes szerkezeti elemeknek és azok részleteinek kialakítására és készítési technikájára. A megvizsgált tizenegyből nyolc fülbevalón, három páron és két szóló darabon sikerült olyan részleteket találni, amelyek a típus azonosságán túl közelebbi kapcsolatra is utalnak.

9 Két különböző számra leltározott darab esetében (1. sz., 2. sz.; 1/a-d. és 2/a-d. kép) a szabad szemmel is látható hasonlóságok ellenére - ez idáig az alapanyag eltérő színe tette kétségessé az összetartozásukat. A készítéstechnikai részletek azonossága azonban bizonyította, hogy ugyanaz a kéz készítette őket, és valójában párdarabok.

10 Ennek döntő bizonyítéka - mint alább szó lesz róla - az állat bal és jobb füle között megfigyelhető különbség: mindkét darabon a fülekbe beütött kúp alakú poncoló hegyének nyoma a jobb fülben élesen elválik, míg a bal fülben nem (1/e-f., 2/e-f. kép). Az itt megfigyelt részletek közül néhány a 3-4. számú fülbevalópáron (3/a-d., 4/a-d. kép) is megtalálható, bár az több szembetűnő részletben különbözik az 1-2. pártól. A bikafej álla alá forrasztott tartókarika és az összekötőelemet díszítő nyújtott ívek formája, az összekötőelein alaplemezének egyenetlen széle és az állat bal és jobb fülének poncolónyoma közötti különbség mind olyan jegy, amely összekapcsolja a két fülbevalópárt. Az egyes részleteket elemezve nyilvánvalóvá válik az azonosság. Mindhárom tartókarika

11 alul egyenes, két oldalán íves, két vége pedig