Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
Edzésben a szem. A készítéstechnika szerepe az ókori ékszerek attribuálásában
egyenes, rézsútosan felfelé tart és nem ér össze (vö. l/g., 2/g., 3/e. kép). A drótból hajlított nyújtott ívek szárainak vége mind a négy darabon kissé befelé hajlik (vö. 1/h., 2/h., 3/f, 4/e. kép). 12 A tartókarikák és az ívek esetében is a forma azonossága a készítésük során elvégzett mozdulatsor azonosságáról árulkodik, ami a tartókarikák esetében rekonstruálható is. 13 Az összekötőelem alaplemezének cakkosra vágott széle mind a négy fülbevalón helyenként fűrészfogas (1/i., 2/h, 3/g., 4/f. kép). Az aranyműves valószínűleg nem mindig tudta a vágáshoz használt vágóélt egyenletes erővel nyomni a lemezre, vagy a kalapácsütés során biztos kézzel megtartani, és ez eredményezte ezt a fajta egyenetlenséget. A 3-4. számú fülbevalópáron, ugyanúgy, mint az 1-2.-on, a bika jobb fülében élesen látszik a beütött poncoló hegyének nyoma, a bal fülében viszont nem (vö. elsősorban 2/e-f. és 4/g-h. kép, lásd még 1/e-f. és 3/h-i. kép). Ez a különbség arra utal, hogy készítőjük a jobb oldalra erősebben tudta beütni a szerszámot, mint a bal oldalra. A szerszámnyomok egyezése tehát mind a négy darab esetében a szerszámok használatának azonos módjáról tanúskodik. Véleményem szerint ezek a technikai részletek együttvéve azt mutatják, hogy mindkét fülbevalópárt ugyanaz az aranyműves készítette. 14 A bizonytalan kézről árulkodó szerszámnyomok, vagyis a fűrészfogas lemezszél és a jobb oldalra erősebben beütött poncoló nyoma, a készítő attribúciós jegyeinek tekinthetők. Ismertetőjegyként említhető még a két alkatrész: a tartókarika és a nyújtott ív formája. A négy másik fülbevaló (5-6., 7. és 8. sz.; 5/a-d., 6/a—d., 7/a-d. és 8/a-d. kép) szembetűnő közös vonása az előzőekétől eltérő összekötőelem, amely kialakításának jellegzetes koncepciója szerint egy csonka kúp, egy gömb és egy henger alakú tag összeillesztése révén jött létre. Mindegyiken felfedezhető ugyanaz a részlet: apró, egyenes vonalak az összekötőelem gömb alakú tagjának szélénél (5/e., 6/e., 7/e., 8/e. kép). Rendeltetésükre az erősen megrongálódott 8. számú fülbevalót megvizsgálva kaphatunk magyarázatot, ezen a darabon ugyanis a lemez szétnyílt az egyik vonal mentén (8/f. kép). Eszerint a vonalak a gömbtag készítéséhez felhasznált lemezdarabon ejtett szűkítővágások, amelyek segítségével az aranyműves valójában nem gömb, hanem hordó formájú testet alakított ki. Ezzel a fogással sikeresen megoldotta azt a készítéstechnikai problémát, hogy az ékszer gömb alakú részéhez további elemeket is tudjon illeszteni. Lemezből készült teljesen zárt formák ugyanis forrasztás során szétrobbanhatnak, így viszont kiküszöbölte ezt a problémát, és hű maradt az ékszer eredeti tervéhez is. 15 A szűkítővágás mellett további, szabad szemmel alig észlelhető hasonlóságok is felfedezhetők az 5-6. és 7. számú darabokon: 16 például az összekötőelemet díszítő tojássorok mentén cakkosra vágták az alaplemez szélét, a tojássorok íveit poncolt ponttal, a hengertagot bordával díszítették (5/f., 6/f., 7/f. kép). 1 ' Az ékszer egészét tekintve azonban kvalitásbeli különbség
