Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Ég és Föld határán II: Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Második rész)

az újjászületést és regenerálódást biztosító erőt szimbolizálja, hanem az ugyanezt biztosító isteni áldozat jelképe is. 4. 6. KÍGYÓ A BÁRKA ALATT (3. KÉP) Ha összevetjük egymással a papirusz első három jelenetét, azonnal feltűnik, hogy a jelenetsor egyes darabjait egy, az egész papiruszon végigvonuló kígyószimbolika köti egymáshoz. A bárka alatti égbolt-hieroglifa egy soktekervényű kígyó testén nyugszik. Már többször esett róla szó a fentiekben, hogy erre a helyre - éppen a IX. Ramszesz-féle enigmatikus fal bárkajelenetének hatására - a 21. dinasztiában rendszerint a legyőzött Apóphisz alakját helyezték. A budapesti papirusz napbárkája alatti kígyó azonban az Amduat 11. órájának hatalmas túlvilági hüllőjére emlékeztet, amelyet tizenkét, a neveik alapján „idős" (értsd szintén újjászületésre váró) túlvilági isten visz a keleti horizont határára, hogy az éjszaka következő (utolsó) órájában a napisten rajta keresztülhaladva, szájából előbukkanva újjászülessék. Sok hasonlóság van a két szituáció között: az Apóphisz hátgerincén egy pillanatra megfeneklett napbárka további útját csak a Nem-lét kígyójának legyőzése révén folytathatja. A másik lehetőség szintén egy óriáskígyó testén keresztül vezet: a Mehen-kígyón át juthat a napisten a hajnali napfelkelte színhelyére. Nem új keletű az elképzelés, hogy a napisten és a megdicsőült halott a Mehen-kígyó testében halad végig és a száján kilövellő tüzes leheletében születik újjá. 1 Úgy tűnik tehát, hogy a budapesti papirusz esetében megcserélték a két kígyó megszokott ikonográfiái helyzetét. Az első jelenet kígyója, amelynek a tekervényeiben a múmia formájú alakok állnak, az újbirodalmi királysírok túlvilágkönyveiben pozitív - az ellenséges erőkkel szemben pusztító'— erőt képviselt, esetünkben viszont a legyőzött Apóphisz figurájává transzformálódott. A napbárka alatt, ahol az Apóphisz kígyót várnánk (és a IX. Ramszesz-sír enigmatikus fala a bárka alatti kígyó kilétére egyértelmű szöveges bizonyítékkal is szolgál), az általunk vizsgált papiruszon a Mehen-kígyó jelenik meg

6 - annak ellenére, hogy a Mehen helye általában a napbárka (illetve a bárkában lévő kápolna) és az istenséget magában foglaló napkorong körül és afölött van a kor thébai halotti anyagának ikonográfiájában. A szerepek felcserélése ebben az esetben az alkotó tudatos döntése volt, de óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy milyen meggondolásból tette. Lehetséges, hogy a teremtés előtti állapot, a nemlét és a túlvilág erőinek időnkénti ambivalens voltára utal a csere.

78 Erre a jelenségre több példa is hozható az egyiptomi vallásból, különösen a kígyó vagy krokodil alakú, ősvízhez és túlvilághoz kötődő lényekkel kapcsolatban, és különösen az újbirodalmi túlvilágkönyvek és későbbi változataik vonatkozásában.'

9 Érdemes továbbá megemlíteni két 21. dinasztia kori Naplitánia-variánst, amelynek egyik alakja egy hatalmas, soktekervényű, ambivalens természetű kígyó.

80