Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Ég és Föld határán II: Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Második rész)

4. 2. 1. A NAPSZEM MINT A NAPISTEN LÁNYA (MITIKUS SZINT) A napkorongban elhelyezett Napszem a napisten anyja és lánya is egyben, aki a keleti horizonton végbemenő teremtéssel és újjászületéssel összefüggésben szerepel a jeleneteken. AIX. Ramszesz-variáns korongjában látható istennő alakja ennek a gondolatnak a képi megfogalmazása. Az égistennő (Hathor/Nut) a napisten éjszakai befogadója Nyugaton,

15 akinek a (magával a túlvilággal azonosított) méhéből az isten gyermekként újjászületik hajnalban, Keleten.

14 A Napszem (pontosabban annak a napkoronghoz nagyon hasonló pupillája) részben az ő méhével azonosítható, ugyanakkor a napisten lánya is.'

5 Ezért nevezi a Barlangok Könyve a budapesti papiruszon is megjelenő „események" helyszínét, a túlvilág keleti szélét a még újjá nem születettek, a dfdyw helyének („Those relating to the pupil").

16 Darnell

17 a IX. Ramszesz-jelenet elemzésekor szintén felhívja a figyelmet a Napszemnek mint istennőnek a keleti, illetve délkeleti égtájjal való szoros kapcsolatára, amely nemcsak a napfelkeltének és a napgyermek születésének, és ilyen módon a szóban forgó papiruszok záróképének a helyszíne, hanem az elkóborolt és elvadult, oroszlán alakban dühöngő-vérengző Napszemről szóló mítosznak is. Az istennőnek ez az agresszív tulajdonsága éppen itt, a keleti horizont peremén, a napisten ellen támadó erők legyőzésekor válik hasznossá, amikor maga a Napszem

18 vagy az istennő kobra alakja kitüntetett szerepet kap. A keleti horizonton tehát a Napszem-leány kobra alakjában jelenik meg, akinek tüzes lehelete elpusztítja az ellenséges erőket,

19 viszont a napisten és a vele együtt az újjászületésre készülő üdvözült lelkek számára védelmező és a túlvilági sötétségben fényt adó tüzet jelent.

20 A tanulmány első részében már említettük, hogy a horizonton napfelkeltekor megjelenő vöröses fényjelenség részben a napgyermek születésének, részben pedig az isten legyőzött ellenségeit elpusztító tűznek az előhírnöke az egyiptomi elképzelés szerint.

21 4. 2. 2. A NAPSZEM MINT TEREMTŐERŐ (KOZMIKUS SZINT) A Napszemnek nemcsak a fenti aspektusaiban (az anya/befogadó és a leány/elsőszülött váltakozásának ciklikus folyamatosságában) van jelentős szerepe a hajnali újjászületésnél. Egy sokkal elvontabb teremtés-elképzelés szerint a teremtőisten, Atum-Ré számára ő az a mediator, aki a teremtés első pillanatában a mindenséget magába foglaló Osegységben mindaddig passzívan létező istenséget aktivizálja. Ezt a gondolatot már a Középbirodalom idején nyelvi formába öntötték. A Koporsószövegek egyik szövegéből kiderül, hogyan küldte el az Ösvízben spontán és passzívan létező Atum a Szemét, hogy „keresse" (shn), „megtalálja" (hh) és „elhozza" (jn) gyer-