Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

"A tréfás Pieter Quast". Egy amszterdami mester művei Magyarországon egykor és ma

közeli analógia a wrockiwi Nemzeti Múzeum gyűjteményének egyik darabja, amelyen szinte ugyanezt a lantos nőalakot látjuk, azzal a különbséggel, hogy ott a gavallér a nő bal oldalán állva énekel.

32 A budapesti képen látható pár egy harmadik, pipázó nőalakkal kibővítve jelenik meg Quast egy 1635-ben készült művén, amely az utóbbi évtizedekben több alkalommal szerepelt európai árveréseken.

33 A Szépművészeti Múzeum Muzsikáló társasága és a Kilényi-féle Zenélő pár is remek példája Quast szatirikus humorának, amelyet olykor csupán utalásszerűén ezekbe az előkelő társaságokat mutató jeleneteibe is becsempészett. Ebben a témában kétségtelenül Anthonie Palamedesz volt a mintaképe, de az ő stílusát tökéletesen imitáló, aprólékos, részletező festésmódhoz Quast csipkelődő szellemességet társított, amely ellentétben áll a paraszti zsánerképeit jellemző nyers, olykor kifejezetten durva humorral. Quast műfaji sokoldalúságának ékes példája az a lovas ütközetet ábrázoló nagyméretű táblakép, amelyet szintén magyar magángyűjteményben őriznek (7. kép).

34 A festmény jól illusztrálja művésznek azt a képességét, amellyel tökéletesen utánozni tudta egy-egy kortársának festői stílusát. A szóban forgó csatakép esetében ez olyan jól sikerült, hogy a művet sokáig Palamedes Palamedesz alkotásának vélték.

3

" A közelmúltban elvégzett restaurálás során azonban a festményen előkerült Quast jellegzetes szignattirája.

36 A mozgalmas Lovas ütközet kompozíciója két fő részre oszlik: a kép bal oldalán látható csoport fő alakja egy ágaskodó fehér lovon ülő figura, aki társaival együtt támad egy barna lovon száguldó katonára, míg a jobb oldalon, kissé hátrább, heves ütközet zajlik. A küzdők előtt jobbra két menekülő lovast láthatunk, és a két népes csoport között kilátás nyílik a tájra. A festmény hangsúlyos motívuma az elől, középen, a nézőnek háttal megjelenő sebesült katona, aki földre terített lova előtt igyekszik talpra állni. A mellettük heverő, túlméretezett és élesen megvilágított lókoponya mintegy jelképesen utal nemcsak az ő sorsára, de a háború egészére. A Pieter Quast életművében mind méretével, mind festői kvalitásával kiemelkedő kép semmiben sem marad el a műfaj specialistájának számító Palamedesz műveinek színvonalától (8. kép).

! Miként ezt Palamedesz 1635 után készült művein is megfigyelhetjük, a kompozíciót jól elkülönülő csoportokból építi fel, amelyeket nem csupán síkban, hanem térben is megmozgat, valamilyen háromszögekből építkező séma alapján.

38 A hangsúly az ütközet drámaiságán van, amelyet mindenekelőtt a sebesült katona és ló közeli elhelyezése és bravúros ábrázolása juttat kifejezésre. A kompozíció tájképi elemeit a művész a minimálisra csökkentette, ezek csupán az ütközet helyszínének jelzésére szolgálnak. Bredius csupán két csataképet ismert Quasttól, a 20. századelején mindkettőt Szentpéterváron, orosz arisztokrata gyűjteményben őrizték. A Szemjonov-gyűjteménybeli csatakép, Bredius