Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
"A tréfás Pieter Quast". Egy amszterdami mester művei Magyarországon egykor és ma
Bredius említ Pieter Quast műveinek felsorolása közben egy jelzett festményt, amely egykor a Fürstenberg-gyűjtményben volt, és 1886-ban szerepelt egy düsseldorfi kiállításon. A leírás alapján a mű igen hasonló lehetett a budapesti festményhez, szintén nagy kalapot és köpenyt viselő férfit ábrázolt. 24 Quast másik fontos témaköre, az elegáns társaságokat ábrázoló életképek sorába illeszkedik a Szépművészeti Múzeum Zenélő társaság című festménye 2- (5. kép). Az 1630-as évek elejére datálható kép egy szobabelsőben jeleníti meg a négyfős kompániát: szőnyeggel letakart asztal bal oldalán egy kezében kottát tartó fiatal nő ül, mélyen dekoltált sárga ruhát és hajában virágkoszorút visel. Mögötte felhajtott, széles karimájú kalapban egy férfi az asztal fölé hajol, feltehetően kottát lapoz a szemben ülő, lantot pengető nőnek. A társaság negyedik tagja a jobbra álló, kissé pocakos katonatiszt, aki oldalán kardot, fején széles karimájú kalapot hord. A szoba hátsó falán itáliai tájat ábrázoló festmény, balra egy nyitott ajtón keresztül egy harmadik férfi látható, profilban. A mű egykor Kilényi Hugó miniszteri tanácsos budapesti gyűjteményéhez tartozott, amelyet 1917-ben bocsátott árverésre a budapesti Ernst Múzeum. 26 A Szépművészeti Múzeum 1971-ben vásárolta meg a BÁV árverésén. 27 A Quast parasztábrázolásait jellemző szatirikus humor nyomai többnyire előkelő társaságokat megjelenítő zsánerképein is tetten érhetők. Ezt a hatást a szereplők vonásainak eltúlzásával, olykor karikatúraszerű ábrázolásával éri el. Egyik kedvelt figurája a budapesti képen jobb oldalt álló, pocakos, borvirágos orrú katonatiszt. 28 A kandalló párkányát kariatidaszerűen tartó szatír alakja erotikus szimbólumként arra utalhat, hogy a képen tulajdonképpen egy bordélyjelenetet látunk. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy a 17. századi holland életképek a „zenés házak"-nak is nevezett nyilvánosházak kurtizánjait gyakran ábrázolták lanttal a kezükben. 2 '' A budapesti Muzsikáló társaság kompozicionális rokona az amszterdami Rijksmuseum egy Quast-festménye. 30 A Kártyázók pipázó nővel című képen hasonló elrendezésben, egy rozoga asztal körül jelenik meg a négytagú társaság. A jobb oldalon ülő pipázó nőalakkal szemben itt is egy álló férfialak tűnik fel, s az asztal mögött a széles karimájú kalapot viselő figurát is megtaláljuk. A budapesti festményen egy előkelőbb, jobban öltözött társaságot látunk, szemben az amszterdami kép egyszerűbb öltözetű, parasztokat ábrázoló kompozíciójával. A pipázó nő a Muzsikáló társaság kottából éneklő nőalakjának tükörbe fordított mása. A budapesti képen az asztal mögött feltűnő, lanton játszó nő típusa Quast más művein is visszatér, például az egykor szintén Kilényi Hugó budapesti gyűjteményében volt Zenélő pár című alkotáson (6. kép). 31 Ez az 1636-ban készült festmény sárga selyem ruhás, fiatal nőt ábrázol, amint lantot penget és énekel. A nő jobbján előkelő gavallér ül, jobbra fordulva, fején tollas kalappal. Az elfogyasztott bortól arca kivörösödött, szempillája elnehezült. Ehhez a duetthez
